kicsike gyermek

                        anya nem ver meg

                        rossz ha vagy

                        majd jó leszel

                        csacska vagy

                        okos leszel

                        szép ha vagy

                        még szebb leszel

                        kicsike gyermek

                        gyere ölelj meg

                          leng az időben

                          hat verssor

                          darukötélen

                          roppant súly

                          véletlen-vétlen

                          gyilkosul

Meleg és párás gondolatok

Elárulták, hogy itt az éj. 

Magához vont és befogadott:

Illata, mint a friss kenyér.

Halálra űzött vadja voltam

A nappaloknak, és a fény

Kitagadottja, száműzötte.

Voltam az áldozat, ki fél.

Orgyilkos napnál édesebbnek

Érzem az alkonyt és az éjt;

Ölébe vonja lázas arcom

S szememre teszi hűs kezét.

lombok szeretkezése

díszíti pőre halottaimat

csatakos a föld

kibuggyanó életerejüktől

folyton-zsugorodó

látomásokban élek

még mindig nem tanultam meg beszélni

beteg a kor

beteg vagyok

az iszonyat kesztűiben ujjaim

megbicsaklanak

hangom kiengesztelődik a sziklafallal

amiről visszaverődni kényszerül

de nem követhetem halálunkat

a halálba

ziháló galaxisok közt

megvillan itt-ott

körömnyi fényöröm 

ónos esőbe lobban

kihúny

viharvert lelkem a szélnek

halkan nyöszörög

műtüdős covid-álmaim 

LÉGterébe – VÉGre! –

kifröccsenhet a kín

felitatódom