jövendő halk megmondhatói

szundítanak illó esőben

virágok nyála kicsöppen

az állat begömbölyödik fekhelyén

gyermekek pilláin csukottszárnyú ég

vidámpark tükörtermében az álom

lángot lobogó vadmadár

bárokban az éj végére jár

markecolók arca neon-penészes kő

részeg a sárba aranyat vizel

úttesteken felfedezetlen holtak

pirkadat jelez a híd felől

véradó őszi bogyók peregnek

kukákba kukkant a guberáló vén

kirándulók állnak ágakkal kezükben

távoli megállók járdaszigetén

alumíniumezüst

ismétlődések ezüstje

az ismert arany

az ismert ezüst

az ismert réz

szomorúság sövény

napok évek hűs fájdalma

olvadó arany vegyülő ritmus

béke

a beletörődés jutalma

vaslogikám tettenért mulasztásai

visszavonhatatlan ritmus

aranyzöld szomorúság

gyermek:

acélpenge

éles magány

letud őrületet is

s nem hivatkozik

arra

csöndben van

LOVE is not a mere word
but the Sanctuary of

TRUTH →
FREEDOM →
KNOWLEDGE →

in soulful SOLIDARITY with the SPIRIT-Self.

Animals. Asylum to the heart. Nothing is superfluous, suspicious, superficial, everything is hard evidence. NO “GodblessU”, NO “Love&Light”, but fighting, running, killing, loving, dying bravely when time is up. Breathing “The All That Is” with raw innocence, merciless purity. Being truthFULL, not peaceFOOL beings, lacking foul play. Gypsies have no world for “beautiful”. Why? Because Beauty simply IS. When we don’t name things, they can exist as they are: wild yet timid, rough without malicious madness, soul-rotting lies, polluting correctness. We let them BE – they set us FREE.

Light without real knowledge is like a bleak winter day: bright only because of the snow but it lacks the sunshine, the flame of power. “Love & Light” is only a slogan, but no matter how often are repeated, these words remain dead letters coming from the dark soul of self-righteousness.