ujjbegyemből vér fakad

hűvös lánymell-ég alatt

szárny-mankómon alig állok

lábaim között az árok

nincs hanyattdőlni merszem

szerelmeden e vastraverzen

*******

lábam olló – félbeváglak

kerek halmocskába hánylak

legyen szíved jajszava

frissen kaszált fű szaga

Altáj felhőket parittyáz a síkra

    A táj zöld levélsárkányokat ereget

Mongol vagyok, szemem szűk, hajam bő

    Mondd, hol vagyok boldog ha nem itt.

Rengenek hegyekben erdők, rétek

    Megremeg szikár hátuk nyájam alatt.

Cserjés, bokros sztyepp tányérhasa szuszog

    Termés garmadával ácsorog a búza.

Bőrünkbe aranyat éget a Nap,

    Örökre száraz sivatagokban

Kő követ s homok csoszorog.

    Ősömet, jurták lakóját sodorja a víz.

hogy gondolod azt néném

hogy én már boldog nem leszek

a falrepedés is élmény

rakásra döglünk és nem

takarít el utcaseprő

magunkat kell szemétre dobnunk

gyönyörű gyönyörünk kupacára

szemed hullámat partra veti

kezünk drótszárú művirága

hasztalan illatozik

virágzik száz kétlaki lámpa

a péterfy sándor utcába’

hol apám a szóda királya

a péterfy sándor utcába’

virágzik száz kétlaki lámpa