A boldog herceg meséje – kisfiamnak és mackóinak a múltból

Dec 22

                                           

                                               Ramóna, Gyöngyorr,
                                               ti tőlem távol.
                                               múlnak a percek,
                                               de itt a Herceg.
 
kardja rubin, kék
szeme zafír még,
aranylevéllel
ragyog fel éjjel
 
                                               téli hegy ormán,
                                               ha fenn a hold jár.
                                               vállán a fecske
                                               holt nyarat lesve
 
kucorog – ám ha
hercegét szánja,
száll a szegényhez
(beteg az, ép ez)
 
                                              elviszi kincsét,
                                              (ó, szobor-álmok!)
                                              hogy így segítsék
                                              a boldogságot.
 
hullik a könnye,
hullik a tolla
nád-szeretőre,
hullik a hóra.
 
                                              tavasz lesz végül,
                                              lássatok szépet!
                                              szél kerül-térül:
                                              a fecske feléled.
 
mackók, Bubukám,
fogy már a pennám,
legyetek jók ti –
a mami kéri.

 

Read More
0 comments versek