minden parton a víz

                             ha végetérni egyszer

beléfúlva egy arc emlékezetébe

                            pórusai kialudt kráterek

szája életlen nyesőolló

                            a vén harmonikás meghalt

rozsdamentes hangszerébe temették

                           minden víz taraja

kakaskodó hullám-kukurikú

                           a legkeskenyebb tengerszoroson

nem fér át fogyókúrázó szerelmünk sem

                           két karom evezőjével hajtom az időt

lábam bús cövek

                           szívem a bóját lebegtetve

lehorgonyoztam benned

                          gólyalábakon áll a lét