rajtam a szél már ki-bejár

megbámul olykor a halál

elhagyatottság esti harmat

ezüstvasárnap szalmasárga test

halandóság hitvesi panasz az időnek

kettős igazságú szélben

utcalámpák heréi lilán

elszánt várakozással a nászra közelít

az éjszaka testvér közeleg az

éjszaka már közel az éj

hamvas halottak válla csikorog

a tüll hóesésben

virágmintát rág bőrükön a féreg

arcom álca matricázza

kezem mézeskalácsát föld eszi

szétfeszíti ujjam a tél

lehellet-kék verandán

fény-nádszéket tol alám

egy friss-eső-mosta emlék

mintha valahol otthon lennék

felszakadt szemem hasadékába

egy csillag lebocsátja

fényhajának mentőkötelét

vÉGtelenül