hasonló voltam én is egykor

mint ő – már nem vagyok

nem fürösztenek könnyeikkel

ártatlan hajnalok

már nem leszel angyal te sem

csak mint én vagy bárki

szomorú szörnyeteg

várd ki

                                                               megvetemedik a szám

                                                               mielőtt kimondanám

                                                               megmerevedik a kar

                                                               mielőtt bármit akar

                                                                                                               szépnek születünk

                                                                                                               csúnyán végezzük

                                                                                                               meg se szereztük

                                                                                                               el is veszítjük

a tisztáson fésülködő füvek

az ösvényen fiatal kutyák futkároztak

a csillagok közt túlvilági szél fújt

fenyőfák alatt elkékült a köd

júdáspénzek csörögtek az ágon

virágom

                                                                                                              rég volt

                                                                                                              hogy a hátam nyíl volt

                                                                                                              hogy a nyelvem szíj volt

                                                                                                              labdázott a mellem a Nappal és

                                                                                                              térdemen nem volt bőrkeményedés

                                                                     a bámészkodó neonreklámok

                                                                     pucérra vetkőztetnek

                                                                     moziplakátokról filmsztárok mázsás

                                                                     mosolya hullámzik fölénk

                                                                     sexy extraprofit villant

                                                                     sixtusi gigaBÁJt

IMÉ AZ ÉLET FÁJA

                                                                    józsef attila sínnel kivasalt igazságod

                                                                    tartsd meg magadnak

                                                                    szomorú szent

                                                                    szépség koraszülött fia

                                                                                                                                             ír

                                                                                                                                             költőnek hiszi magát

                                                                                                                                             verssel illatosított agyát

                                                                                                                                              e papír-abroszra teszi

                                                                                                                                              lesz-e ki megeszi

emlékszel még a szarvasagancsra

mint varrógép zakatolt az eső

gombafejek stopplámpái égtek

mikor rátaláltunk az alvást tettető mohán

de a szarvasunk

a szarvas

őt nem láttuk soha

                                                                                                                                          téblábolnak a parton

                                                                                                                nem állják a folyó éles tekintetét

                                                                                                                                           sivalkodó szívüket pórázon húzzák

                                                                                                                                           a vízhez

                                                                                                                minek építenek hidakat

                                                                                                                                          akiknek fületlen gomb a végtelen

mosdjatok elébb

igyatok inkább

ontsátok belé

könnyetek titkát

TI EMBEREK

                                                                                                                                           csodálatos ablakok vannak amik

                                                                                                                 évezredekre megőrzik arcát

                                                                                                                                           ki szempilla-szárnyaival üvegük felvérzi

                                                                                                                 csodálatos arcok vannak amik

                                                                                                                                           súlytalanok mint a hóesés mégis

                                                                                                                 nyomot hagynak a rugalmas IDŐBEN

                                                                                                                                           csodálatos ablakok 

                                                                                                                 csodálatos arcok

                                                                                                                                            TI TUDJÁTOK

                       EBÉD UTÁNI (r)IMA:

                       köszönöm hogy megetettél

                       azt is hogy megböfögtettél

                       köszönöm a kövér hájam

                       rohadt epém büdös májam

                       ómen

                                                                                                                                    szépnek születünk?

csúnyán végezzük?

                                                                                                                                    meg se szereztük?

el is veszítjük?

                                                                                            MERT

MEGVETEMEDIK A SZÁNK

                                                                                            MERT

ÜSZKÖSÖDIK A LÁNG

                                                                                         MERT

SORVAD A FÉNY

                                                                                         AZÉRT

kerülgeti az ősz a nyárt

fa alá gyűlik hug és báty

nagy casalád ha körbe ülnek

elirígylik a búzaföldek

bőrük aranyát hajuk selymét

(szemük-erdőben barna medvék)

vacsora gőzöl nyílik ég

készülödnek hópihék

kéz a kézben lány a fiúval

tücsök tornác igrice gajdol

illik idilli kép ide

kinél teli pohár igya

dajdajozások végetérnek

ősz haj alatt már vén az ének

tubi-tél hó hava hej

bazsa-lány a fiú pej

kerülgeti a tél az őszt

nem ízlik szűnek ez a főzt

tányér abrosz roskadásig

menyasszonytáncoltatásig

szoknya letéve konty levéve

csizma levéve csont letéve

lepedőn a sír vad-szaga

holt-avató nászéjszaka

lerágott csontja itt fehérlik

halála torkát elmetélik

pókhálós ujja csengetyűz

a szélbandák: e zenésznépség

koponyájából zengve vésik

citerájuk – a húrja ősz

hajszálakból van tilolva

elfelejtetik hogy kitolva

látta szemét egy szörnyü nap

messzeföldeken híre porzó

aranybibeszál isten-torzó

emléke égi szárnyra kap

termő anyaöl-szülte vesztét

beoltja meddő völgy-medencék

virágzó testü fáiba

százszorozza őt szűz gyümölccsé

magja – értelme mely a bölcsé

legyen jövőnek bájital