ESTHAJNALREMÉNY
Dec 27
Legyen halott a költő idejében
Ne késlekedjen a vershez vigaszért
esdve Legyen halott hogy élő
maradjon mindenestől Öngyilkos
látomásait vesse mélybe magát
rájuk fölöslegül vagy csak kezdjen el
beszélni arról ami van és
úgy-ahogy Sután kezdetlegesen
Párizsban egy szőke fuvolásfiú
tavaly a metrón – drótszáras szemüveg
háborús bakancs derekán bőr-
tarisznya skótszoknyája térdig ér –
Bachot játszott Kint sütött a nap Láttuk
amint pillangóúszással fut a víz
alattunk A fiú kék szemét
láttuk ócska zakóját – a hosszú
sál a hallgatóság bársonyalagút
csöndjébe hullt – aztán a Concorde-nál ki-
szállt Madárszárny-karcsapása lég-
örvényeket kavart az állomás
előterében Arany délután jött
Szökőkútjai este szűk trikóba
sápadt mímusok Lakk esőtől
ragyogott a kövezet sötéten
Ez volna tehát az egyszerű beszéd?
Ezért kellene életben maradnom?
Óraszámlap szemgolyó-fehér
méri időm Méri mint a búzát
a tagolatlan széllökéseket El-
rettentő pontosság az úr miközben
élni kezdve halni készülünk
Eseménynapló segíthet-e ha
jövőnk a múlt fénymásolta Lázadj
mondom a kötöttségek ellen Lázíts
hallom Visszhangzó falak Cirkusz-
ponyva-tág az ég itt Meddőhányó
palánkok mögött Ismerős sivárság
mutatkozik a tájnak elgyötörten
alvadt fűcsomók tapadnak köz-
terek köré Izzó tűzön lobban
a láng szabadság tesz még szabadabbá
Félelmünket félelem szüli Sulla
Rozália gombocskavirág
sírós-részegen te mért ücsörögsz
idegen lépcsőházban éjjel ahol
neonkék hólé-patakokkal márvány
lélegzetük erezve kutyák
alszanak Három nyugtalan szempár
lesz vak-szelíd három árnyék Barrikád
nő közénk bazalt messzeségből Álom-
alakot vált a szél Csukonyi
Erzsébet a “guberáló Erzsi”
vajon merre jár most Ácskapocs-pupos
teste nem illeszkedik koporsóba
forradalmak bitófáira
hasonlít leginkább Büdös göncök
– beszáradt széklettől kemény – ez marad
utána Üres játszótéri padok
váza hebegő kapualjak
Halotti maszkja emlékezetem
Ébredjen fel e költő De él-e még
S meddig él Háromszázhatvanöt napot
kibír-e még etetve kutyát
madarat Kivánkozik-e élni
Versbeszéd nem fogja le hóhér kezét
Piszkozat-halmok mindenütt A tiszta
értelem a szóba visszahull
ahogy a tóba nyárvégi halam
egy sütésre váró ponty Zamárdiban
Horgászajándék volt Vigyázva mentem
hogy ne lássa senki hová s mit
viszek Féltem a leleplezéstől
Vitorlaként csattogtak a viharos
szélben a hulladékgyűjtő nejlonok
Romlotthúspiros kövek áztak
a víz alatt Ezüstpartnak hívják
ezt a részt Pecázók ültek néma sort
Figyelmes arcukon megfeszült a bőr
mikor halk csobbanással vödröm
könnyű lett Sirályhang: gyereksikoly
Alvóvárosok forró méhe körül-
ölel minket Még ezután fogunk meg-
születni csatakos dalnokok
szünnapi délben Fagylaltárus hajt
lassan egy triciklit Odább a szemét-
telepen kimustrált babakocsi áll
Kerítéseken PUNK felirat
vérvörössel mintha ezerhétszáz-
nyolcvankilencet írt volna vagy éppen
ezernyolcszáznegyvennyolcat a piktor
Sertéshizlaldák fölött sólyom-
ív “Dzsoni gecsuga” A veterán
Bakony frontkatona fái zengik Áts
mama kedvenc dalát Panziója volt
a háború alatt “Milyen szép
finom lélek lesz belőlem látod”
Répási József halála előtt így
szólt Marikának Kis párttagkönyveket
oszt az ősz Szerte rőt levélkék
A hétkerület ősköltészete:
udvari vécék körfolyosók piac-
terek iromba poézise Bádog-
ágbogas csillag – Marika én
vagyok –
……………………….. Üvegbordában szőtte dér
e reggelt
Itt élt nagyanyám itt anyám
Huszonhat éve itt nyitotta szódás-
üzletét apám
…………………………………Halott veréb
az éjszaka Eltemetem Már nem
csipog többé Varródobozba teszem
mint Putyit a papagájomat aki
egy Erzsébet királyné úti
bérház óvóhely-hűvös udvarán
fekszik a földben a poroló alatt
Az éjszakát temetem Az új napok
láthatási jogát éltetem
Elevenszülő hajnalok Várlak
Read More
Recent Comments