kis bermudában drapp csizmában

hosszúujjú pulóverben járt rendszerint

amin agyonhasznált mellénykét viselt

aranypöttyök tűztek a szeméből

aranyból volt a szeme is

mozgása félszeg meg-megtorpanó

arca komoly mint a felnőttet figyelő gyermeké

mély mosolyától felizzik az arca

annak akire mosolyog

ruhájának erdei fűszaga vette körül

apró finom kezein

az ujjak mindig szétálltak kicsit

mint a margaréta szirmai

kapcsolatokat keresett

élet és halál nincs maga

sem büntetés sem irgalom

a hajnal eltévedt lova

néz keresztül a vállamon