Magányos cédrus
Jun 08
Sörényes főd
hátravetve
zubogsz a fényben.
Álomra eped
a pusztaság
min gyűrűzik
kékes mosolyod.
A méltóság varázslata
süpped ernyedő
ágaid közé.
Béke, csend.
Az elmélkedés
a föld felett vibrál
száz szemet
tát az égre.
Egyedül vagy
bölcs porkoláb
ki a szemlélődést
megbilincseled.
Azt hiszed, megcsalsz
s elfeded a zaklatott
viharok árnyékát?
Ám ott siklik ő
a napsütésen
a felhőtlen égen
szemérmes törzsed
vájkált redvein
s gúnykacaja
szétfreccsenti
a pihés csendet.
Magányos vagy –
préda vagy.
Most még
bóbiskol a nyugság
a kolibri-szárnyú
egeken
de már érzed
vénádban a vészt
te magányos-bús
te oly erős
te védtelen.
Read More
Recent Comments