ESTHAJNALREMÉNY

 

Legyen halott a költő idejében

Ne késlekedjen a vershez vigaszért

esdve Legyen halott hogy élő

maradjon mindenestől Öngyilkos

 

látomásait vesse mélybe magát

rájuk fölöslegül vagy csak kezdjen el

beszélni arról ami van és

úgy-ahogy Sután kezdetlegesen

 

Párizsban egy szőke fuvolásfiú

tavaly a metrón – drótszáras szemüveg

háborús bakancs derekán bőr-

tarisznya skótszoknyája térdig ér –

 

Bachot játszott Kint sütött a nap Láttuk

amint pillangóúszással fut a víz

alattunk A fiú kék szemét

láttuk ócska zakóját – a hosszú

 

sál a hallgatóság bársonyalagút

csöndjébe hullt – aztán a Concorde-nál ki-

szállt Madárszárny-karcsapása lég-

örvényeket kavart az állomás

 

előterében Arany délután jött

Szökőkútjai este szűk trikóba

sápadt mímusok Lakk esőtől

ragyogott a kövezet sötéten

 

Ez volna tehát az egyszerű beszéd?

Ezért kellene életben maradnom?

Óraszámlap szemgolyó-fehér

méri időm Méri mint a búzát

 

a tagolatlan széllökéseket El-

rettentő pontosság az úr miközben

élni kezdve halni készülünk

Eseménynapló segíthet-e ha

 

jövőnk a múlt fénymásolta Lázadj

mondom a kötöttségek ellen Lázíts

hallom Visszhangzó falak Cirkusz-

ponyva-tág az ég itt Meddőhányó

 

palánkok mögött Ismerős sivárság

mutatkozik a tájnak elgyötörten

alvadt fűcsomók tapadnak köz-

terek köré Izzó tűzön lobban

 

a láng szabadság tesz még szabadabbá

Félelmünket félelem szüli     Sulla

Rozália gombocskavirág

sírós-részegen te mért ücsörögsz

 

idegen lépcsőházban éjjel ahol

neonkék hólé-patakokkal márvány

lélegzetük erezve kutyák

alszanak Három nyugtalan szempár

 

lesz vak-szelíd három árnyék Barrikád

nő közénk bazalt messzeségből   Álom-

alakot vált a szél    Csukonyi

Erzsébet a “guberáló Erzsi”

 

vajon merre jár most Ácskapocs-pupos

teste nem illeszkedik koporsóba

forradalmak bitófáira

hasonlít leginkább Büdös göncök

 

– beszáradt széklettől kemény – ez marad

utána Üres játszótéri padok

váza hebegő kapualjak

Halotti maszkja emlékezetem

 

Ébredjen fel e költő De él-e még

S meddig él Háromszázhatvanöt napot

kibír-e még etetve kutyát

madarat Kivánkozik-e élni

 

Versbeszéd nem fogja le hóhér kezét

Piszkozat-halmok mindenütt A tiszta

értelem a szóba visszahull

ahogy a tóba nyárvégi halam

 

egy sütésre váró ponty Zamárdiban

Horgászajándék volt Vigyázva mentem

hogy ne lássa senki hová s mit

viszek Féltem a leleplezéstől

 

Vitorlaként csattogtak a viharos

szélben a hulladékgyűjtő nejlonok

Romlotthúspiros kövek áztak

a víz alatt Ezüstpartnak hívják

 

ezt a részt Pecázók ültek néma sort

Figyelmes arcukon megfeszült a bőr

mikor halk csobbanással vödröm

könnyű lett Sirályhang: gyereksikoly

 

Alvóvárosok forró méhe körül-

ölel minket Még ezután fogunk meg-

születni csatakos dalnokok

szünnapi délben Fagylaltárus hajt

 

lassan egy triciklit Odább a szemét-

telepen kimustrált babakocsi áll

Kerítéseken PUNK felirat

vérvörössel mintha ezerhétszáz-

 

nyolcvankilencet írt volna vagy éppen

ezernyolcszáznegyvennyolcat a piktor

Sertéshizlaldák fölött sólyom-

ív  “Dzsoni gecsuga”  A veterán

 

Bakony frontkatona fái zengik Áts

mama kedvenc dalát Panziója volt

a háború alatt  “Milyen szép

finom lélek lesz belőlem látod”

 

Répási József halála előtt így

szólt Marikának Kis párttagkönyveket

oszt az ősz Szerte rőt levélkék

A hétkerület ősköltészete:

 

udvari vécék körfolyosók piac-

terek iromba poézise Bádog-

ágbogas csillag – Marika én

vagyok –

………………………..         Üvegbordában szőtte dér

 

e reggelt

                                  Itt élt nagyanyám itt anyám

Huszonhat éve itt nyitotta szódás-

üzletét apám

…………………………………Halott veréb

az éjszaka Eltemetem Már nem

 

csipog többé Varródobozba teszem

mint Putyit a papagájomat aki

egy Erzsébet királyné úti

bérház óvóhely-hűvös udvarán

 

fekszik a földben a poroló alatt

Az éjszakát temetem Az új napok

láthatási jogát éltetem

Elevenszülő hajnalok     Várlak