Szerelmesvers

Apr 09

Nem tudom miért beszélek neked csillagokról
és madarakról
és illatokról
és hogy a tenger messze van.
                    Nem tudom miért itatlak szomjúsággal
                    etetlek ínséggel
                    vacogással
                    miért kérem azt hogy elsirass.
Félős szavaim földbe bújnak
ezüst ágaik égbe nyúlnak
de virágba nem borulnak
hallgatok.
                    Nap-álmú nyarak és hóhajú telek
                    a reggelek
                    amikkel kelek
                    rád hasonlít a világ.
Szeretlek – s beszélek csillagokról
szeretlek – s beszélek madarakról
szeretlek – s beszélek illatokról
szeretlek.
                    Meleg szavam mint vér szivárog
                    adom míg lassan a szivárványok
                    és fehérénekű sirályok
                    kölcsönvett fényem elviszik.