undorító

hajunk szépségünk

szerelmeink

a magabiztosság

ahogy viseljük őket

bibircsókosan

könnyebb volna visszatalálnunk

a gyerekkor

kihalt udvaraiba

homoktortát sütni

az éhezőnek

aki mi vagyunk

A ponty amit a

náluk nyaraló vendégek halfogásából kaptak

féloldalasan vergődik a műanyag kádban

Ahogy simogatni próbálja

tenyerén érzi a grafitszürke haltest

bársonyos megadását

A gyerekkor sosem ér véget

Vízfelületen buborékkupolák

hámló bőrön dülledt hólyagok

Bámészkodik

Az ebédidő már elmúlt Nem éhes

A nyárnak kölyökkutyaszaga van

A rétnek frissen gyalult deszkáé

Koporsó

Eszébe jutnak csécsi és tompai utazások

elalvás előtti dohos egyedüllét

a döngölt földű dunyhás-gerendás szobákban

Birsalmaszag

A falakon a félelem ökörszem-nagyságú rései

Kilopakodva a házból

csöndesen megkerüli a vendégcsalád körletét

Szemétkosárba hajított leszabdalt halfejek

Hűvös eső szemerkél

A parti töltés mentén ormótlan-

romlott húsdarabok

kövek

Fehér utazótáskájában

a vízzel telt vödör

minden lépésnél egyre nehezebb

Hulladéktartók fémvázába rögzített

színes nejlonzsákok csapkodnak

üresen a szélben

Egymástól csöndtávolságra pecázók ülnek

Nem neszelnek föl a csobbanásra

melynek helyén

visszanyerve lélekjelenlétét

a tó ezüst páncélja összeforr

A víz fölött egyetlen sirály

Anyjával egy szobában ketten

ha ugyan szobának mondható

ez a ganéjjal kibélelt ketrec.

Virraszt a balsors. A hold fogyó.

Anyja fekszik és nyögve egyre

az ágytálat kéri vagy vizet.

Rózsáll gyerekes gyönge ínye

míg nem szűnő fájástól sziszeg.

Ő piál csak. Bármit. Sósavat is

ha kezébe akadna egy üveg.

Nem érzi csípős szagát – álmos –

a levizelt lehányt ágynemünek.

Ruhástól alszik borostásan.

Lábain két ormótlan bakancs.

Ha felébred szaval. Hangja bársony.

Megcsalta múltja. Fején agancs.

Szinésznek készült harminc éve.

Félrecsúszott és “senki” lett

mert azzá is csak “lesz” az ember.

Segédmunkásnak gyárba ment.

Kirúgták nem egyszer de sokszor.

–  Magamra hagytak – mondta ő.

Lopott talán; ki tudja. Zokszó

torkán ha volt nem tört elő.

Szeme riadt vadé. Szemérmes

keze anyját mosdatva remeg.

“Jól van csillagom” “Nem baj édes”

babusgatja a vén kisdedet.

Háta begörbül mint a bölcső

a nagykabát alatt – a tűz kihunyt.

Ráront a gazdátlan kín csőstől.

Mihaszna értelem. “Pszt. Aludj.”

I am the wave and the ocean,

I am the tree and the wood.

I am the lack and completion,

I am the peace in the cod.

I am the ONE in all motion,

The ONLY You within Me: God.

Moonlight soul’s

……………Love-blossoms…

Monsoon slowly blows

……………through hollows, shallow holes.

Yell, November, cry!

……………Life is just a sigh…

Thanks for giving

………….. Thanks for getting

Thanks for letting me fly.

……………Forgiving….. forgetting…..

………GOoD bye………