ZAMÁRDI

 

A ponty amit a

náluk nyaraló vendégek halfogásából kaptak

féloldalasan vergődik a műanyag kádban

Ahogy simogatni próbálja

tenyerén érzi a grafitszürke haltest

bársonyos megadását

A gyerekkor sosem ér véget

Vízfelületen buborékkupolák

hámló bőrön dülledt hólyagok

Bámészkodik

Az ebédidő már elmúlt Nem éhes

A nyárnak kölyökkutyaszaga van

A rétnek frissen gyalult deszkáé

Koporsó

Eszébe jutnak csécsi és tompai utazások

elalvás előtti dohos egyedüllét

a döngölt földű dunyhás-gerendás szobákban

Birsalmaszag

A falakon a félelem ökörszem-nagyságú rései

 

Kilopakodva a házból

csöndesen megkerüli a vendégcsalád körletét

Szemétkosárba hajított leszabdalt halfejek

Hűvös eső szemerkél

A parti töltés mentén ormótlan-

romlott húsdarabok

kövek

Fehér utazótáskájában

a vízzel telt vödör

minden lépésnél egyre nehezebb

Hulladéktartók fémvázába rögzített

színes nejlonzsákok csapkodnak

üresen a szélben

Egymástól csöndtávolságra pecázók ülnek

Nem neszelnek föl a csobbanásra

melynek helyén

visszanyerve lélekjelenlétét

a tó ezüst páncélja összeforr

A víz fölött egyetlen sirály