kis abszurd

Jun 20

                                             
                                             siratkozom
                                             zseni-bona
                                             hinta-csalinta
                                             ökörcsin
                                             haragozok
                                             heherészeg
                                             esztelente
                                             csókomázom
                                             szelidérc
                                             kísérteget
                                             kakukktondi vénekel
                                             csóri-piri
                                             zsaru-diri
                                             kip-lop-sitt
                                             költészelet
                                             torkán-kánt jár
                                             kinek?em
                                             kujtorok ez biszony
                                             de fáj
                                             bundarító pillengéren
                                             állokalizálva    
                                             bénatom porigazítom
                                             szürge büszkeim         
                                             sajnyáljatok
                                             emberberek agyonn
                                             nyárgalok
                                             estélbe fordülőn
 
Read More
0 comments versek

haiku1

Jun 11

lenn a szél

vízbe lóbázza lábát

  olyan arcot vág mint aki érti

Read More
0 comments versek

Vendég

Jan 04

 

                      az ismerős megérkezik
                      asztalunkhoz ültetjük és elmondatjuk vele a külvilág meséit                     
                      végigjártatja szemét arcainkon mintha gyanítana
                      valamit rólunk
                      dugába dőlünk a ránkfogott figyelem előtt
                      kétszínűség a fehér falon
                      szánk szélén a nagyranőtt gyermek ki nem tombolt
                      keserűsége
                      nevetés csattan mint a pofon
                      és eldördül ugyanakkor a sírás
                      az elégedetlen anya homlokránc-glóriája alól
                      kiles a határtalan engedetlenségre
                      a vendég nem maradhat sokáig
                      bármeddig is marad elmenetele az
                      idők végezetét megelőzi majd
                      villánkon felszeletelt emléket viszünk a szánkhoz
                      jólnevelt karíveléssel
                      a kiszikkadt társalgás kaktuszait rakosgatva
                      kibámulok a múló perceken
kályha lobog megrázkódik a szél anyám kötöget
én oldalamhoz szoruló könyökkel kucorgok
legislegutolsó mosolyában
                      irányt se váltva visszanézek a szemek töltött
                      revolvereire a mellmagasságú csöndben
                      ideje cihelődni
                      túl szoros kézszorítások
                      egyikünket vár a felnyergelt sötét
 
Read More
0 comments versek

jelenek könyve

Jan 01

 
 
ezerkilencszázvalahány december másodika
idegesnyakú villamos ágál
derékonkapom a reggelt megtáncoltatom
vörhenyes ír szettereid nyomán belihegsz a kertbe
blattolunk pár taktust az íratlan jelenből
nézd a japánbirsen még van virág mondom
de már csak ma és gondolatban
megindulunk
hé Kisfiam hé Gina ne olyan gyorsan táltos kutyák
a rendőrkabátkék ég szigorított pillantása percenként igazoltat
drótkerítések és deszkapalánkok közti hasadékban
nesztelenül átléped az érinthetőség bársony határát
szemed távoli kép kicsinyített mása
villan válladon a világ
üveg mögött meztelen asszony áll
anyás kezei váltogatva töltik egyik pohárból a másikba
habos ívben a gőzölgő tejet
így hűti párás teste előtt
szemeddel gyógyítom szemem hogy szememmel gyógyíthassalak
a két szabad állat nyomán csizmák visszhangzó dörrenése
a város álommal kibélelt medvebarlang
édeni érzék-razzia
hahó vadászok fussunk ébredést
a fagy szétlőtt arca helyén nevetőmaszk
lakhatatlan teremtés tükörképtöredéke
hallgatsz
a kutyák mancsa vászonnadrágod és kapucnis kabátod
sárosra ölelgeti barátságtalan angyal
a rőt haj alatt olvasmányos szemed
magától nyílik meg az utolsó lapon
Read More
0 comments versek

A boldog herceg meséje – kisfiamnak és mackóinak a múltból

Dec 22

                                           

                                               Ramóna, Gyöngyorr,
                                               ti tőlem távol.
                                               múlnak a percek,
                                               de itt a Herceg.
 
kardja rubin, kék
szeme zafír még,
aranylevéllel
ragyog fel éjjel
 
                                               téli hegy ormán,
                                               ha fenn a hold jár.
                                               vállán a fecske
                                               holt nyarat lesve
 
kucorog – ám ha
hercegét szánja,
száll a szegényhez
(beteg az, ép ez)
 
                                              elviszi kincsét,
                                              (ó, szobor-álmok!)
                                              hogy így segítsék
                                              a boldogságot.
 
hullik a könnye,
hullik a tolla
nád-szeretőre,
hullik a hóra.
 
                                              tavasz lesz végül,
                                              lássatok szépet!
                                              szél kerül-térül:
                                              a fecske feléled.
 
mackók, Bubukám,
fogy már a pennám,
legyetek jók ti –
a mami kéri.

 

Read More
0 comments versek

Anna

Oct 22

 
              Anna
                           gyerekkorom
                                          öreganyja
                83 éves
                nem negédes
                de éles
                                 nyelvű matróna
                                                     (rémlik-e ókori Róma?)
                szeretem őt
                a Balázs utca öt-
                                                 venben lakik
                láthatják akik
                e zord Fausthoz
                (ez asszonyt rossz-
                akarói hívják biz’ így)
                e kancaördöghöz elixírt
                kérni jönnek
                Anna Annusom
                                                  Annám
                múltat árgusan
                őrző kincses-
                                            kamrám
                a halál
                e sokszoros válogatott
                ki les-
                ből kapura lő
                se tudja ki ő
                anyókám
                egyetlen egy szerelmem
                verhetetlen-győzhetetlen
                vicc
                          -e
                hogy kozmetikus vagy
                hisz
                kenőcspepecselő nagy
                                                               tégelyeidben
                az öröklét
                vize
                s vicc az is
                hogy te
                                 (és nem mi)
                látogatsz minket
                hébe-hóba
                                        noha
                benne jársz
                                              – már megbocsáss –
                a korba’
                utazva sárga
                villamoson
                idáig két megállót
                                                      hogy láss
                mint oson
                szemünkön fényre árnyék
                s töpörödnek anyámék
                te
                         – vagyis ő
                nem
                            hamis
                                           nő
                 de nem is vénség
                 örök öreg tölgy
                 halhatatlan hölgy
                 semmi kétség
                 nem csalja csók
                                                    holtak háremébe
                 lelkénél csak
                                              szeme fehérje
                 tisztább
                 viszlát
                 Annácska-anyácska
                 éljen
                 ki nem játszik a
                 kaszással
                                          papás-mamást
                 özvegy
                                  kezed
                                                  kötözd meg
                  el ne fogadjon
                  holmi
                                 hiú
                  csillagon–   földön–
                  túli
                  lakás–
                               kiu–
                                          talást
                   helyette
                                       nesze
                   válladra
                                       nosza
                    e
                         vers–
                                       palást
 
 
 
Read More
0 comments versek