jelenek könyve

0 comments versek

Jan 01

 
 
ezerkilencszázvalahány december másodika
idegesnyakú villamos ágál
derékonkapom a reggelt megtáncoltatom
vörhenyes ír szettereid nyomán belihegsz a kertbe
blattolunk pár taktust az íratlan jelenből
nézd a japánbirsen még van virág mondom
de már csak ma és gondolatban
megindulunk
hé Kisfiam hé Gina ne olyan gyorsan táltos kutyák
a rendőrkabátkék ég szigorított pillantása percenként igazoltat
drótkerítések és deszkapalánkok közti hasadékban
nesztelenül átléped az érinthetőség bársony határát
szemed távoli kép kicsinyített mása
villan válladon a világ
üveg mögött meztelen asszony áll
anyás kezei váltogatva töltik egyik pohárból a másikba
habos ívben a gőzölgő tejet
így hűti párás teste előtt
szemeddel gyógyítom szemem hogy szememmel gyógyíthassalak
a két szabad állat nyomán csizmák visszhangzó dörrenése
a város álommal kibélelt medvebarlang
édeni érzék-razzia
hahó vadászok fussunk ébredést
a fagy szétlőtt arca helyén nevetőmaszk
lakhatatlan teremtés tükörképtöredéke
hallgatsz
a kutyák mancsa vászonnadrágod és kapucnis kabátod
sárosra ölelgeti barátságtalan angyal
a rőt haj alatt olvasmányos szemed
magától nyílik meg az utolsó lapon