In darkness

the slightest

light

seems

like

herald

of God

leveleimben könnyű csuklóval rajzolgatom magam

színezem is de főleg rajzolom

a rugalmas körvonalak alakíthatók

minden új levél történetének hőse én vagyok

mesém változik mint a nép ajkán az ősi mondák

ismeretlen motívumokkal gazdagodik

bővelkedik meglepő fordulatokban

modellt állok a legkisebb királylánynak

aki minden levélben világgá indul

“ha rossz leszel virág szárával verlek el”

alvajáró őszt keresnek

a kecses kariatídák

pár nap még hogy meglásd

a sápadt csendkirályokat

tompafényű lótuszok alatt

hajladozva

“te nem lobogsz te magad vagy a láng”

szélroham

riadt árnyékok menekülnek a lomb közé

domb mögé

holdtojást költ az éjszaka

csend bong

hang cseng

MIÉRT NEM VIGYÁZTÁL JOBBAN A TŰZRE

jó vagyok

                     édes a nyálunk

                     mint a madártej

                     jószagu nyálunk

                     nárdus-olaj

                     pirkadat hóna alatt

                     zsiráf-szemünk

                     nem szomorú

                     szemtelen inkább

                     combjainkat mutogatjuk

                     melleink akár a hattyuk

                                         úgy bizony

                     szerető kéne

                                          szerető szép

                     gyenge lánynak

                                          zsenge virágnak

                                                         mi vagyunk

                                                                      ragyogunk

                                                                                      huss

jövendő halk megmondhatói

szundítanak illó esőben

virágok nyála kicsöppen

az állat begömbölyödik fekhelyén

gyermekek pilláin csukottszárnyú ég

vidámpark tükörtermében az álom

lángot lobogó vadmadár

bárokban a hét végére jár

markecolók arca neon-penészes kő

a részeg a sárba aranyat vizel

úttesteken felfedezetlen holtak

pirkadat jelez a híd felől

véradó őszi bogyók peregnek

kukákba kukkant a guberáló vén

kirándulók állnak ágakkal kezükben

távoli megállók járdaszigetén