Lépegetnek hetykén,

tollukat, a fekete reverendát

méregetik, mutogatják.

Sürgetve sebesen

a sietős fákat

sinek átlózzák a tájat.

Azon lépegetnek,

s a töltés csupasz bőre

lubickolva hőbe

az acél alól kifeszül.

Varjak, büszke varjak,

szurokcsuhát jelmezül

miért vettetek?

Vagy csak a földnek ujjnyoma

e gyászkísértő rút ruha?

Néha úgy járnak-kelnek,

mintha kutatnák,

őseik küzül melynek

bűne e címeres kabát.

Behúzott vállal hetykék,

s nemzetségük szennyét

egy madár se sejti.

De ha a Nap kivirul,

komor alakjuk felvidul

s ha csordul a fény az ágakon,

azt hiszik, szegények,

ők is hófehérek.

S Z A B A D S Á G

miatt augusztus

25-től szeptember 7-

ig

Z Á R V A

Irni kell

Szavalni

Némáknak

Irni kell

Vagy maradni

Némának

Irni kell

De nem könnyet

Nem sóhajt

Becézve

Nem könnyed

Vak óhajt

Irni kell

A halálos

Vérrel

Zúgni kell

A gomolygó

Térrel

Míg minden egybevész

A láng    a vér    az ész

Míg minden elrohad

Csak a dal marad

Irni kell

Sírni kell

Zokogni

görbelábú

kacsázik

bőr   kéz   szem  szürke

öreg

szolgáló volt

az ultra neki kutra

úgy mondja balik-úr

söpör   sikál   súrol

aki rossz az a pluttó

nincs gyereke

vezetékneve libus

a halál izen hozzá

ahogy cselédlányt

ágyába parancsol a gazda

este kivetkőzöl magadból

reggelre visszaöltözöl