Varjak

 

Lépegetnek hetykén,

tollukat, a fekete reverendát

méregetik, mutogatják.

 

Sürgetve sebesen

a sietős fákat

sinek átlózzák a tájat.

 

Azon lépegetnek,

s a töltés csupasz bőre

lubickolva hőbe

 

az acél alól kifeszül.

Varjak, büszke varjak,

szurokcsuhát jelmezül

 

miért vettetek?

Vagy csak a földnek ujjnyoma

e gyászkísértő rút ruha?

 

Néha úgy járnak-kelnek,

mintha kutatnák,

őseik küzül melynek

 

bűne e címeres kabát.

Behúzott vállal hetykék,

s nemzetségük szennyét

 

egy madár se sejti.

De ha a Nap kivirul,

komor alakjuk felvidul

 

s ha csordul a fény az ágakon,

azt hiszik, szegények,

ők is hófehérek.