Olvasás közben felszabadult örömet érzett, ahogy a tavaszi levegő könnyedén megérintette. Az ég felé kilőtt szó-nyilak arany sugárként pattantak vissza rá. Érezte, hogy átzúdul rajta a végtelen világ, miközben ő egy zsák foglya, aminek száját szorosra zárták. Nincs “végtelen”, nincs “szabadság”. A bezártság érzése kínozta egész életében, amiből írással akart kitörni. De az írás is csupán a zsák belsejét mutatta kiút helyett. Úgy tűnt, a csapda tökéletesen zárt, sebezhetetlen.
De a fenébe is, ez nem lehet a végső igazság, gondolta. Mikor leveti bőrét a kígyó, a régi alatt új kígyóbőr van, szakasztott mása az eredetinek. A bőr levedlik akárhányszor, de a kígyó ugyanaz marad. A tudás kígyója, a labirintusként tekergő gondolatkígyó, a megölt ellenség, az áruló. Most már megnyugodhatsz, testvér, a gondolkodás is Tussaud panoptikumába került, szexin feszít a “szabadság” és “egyenlőség” között. Tüneményes hármasegység, szenthármasság, szekuláris kadencia. A jóság szervezetlen.
Húsvét. A Le- és Feltámadás ünnepe. Az ÉnMostItt-szinkronicitás a bűnbánó tisztesség tisztikeresz†jével. Ez a tisztesség korántsem tisztaság, becsület vagy jóság. Leginkább a megvalósulatlan lehetséges, vagyis a megvalósult lehetetlen színjátéka, kvázi-megvalósíthatósági tanulmány a morál jegyében. Esszé arról, hogyan válik a komisz létezés humusszá. Mér(l)eg, a megmérettetés mérge, örök bürök. Brig issza, Brigi††@. Aztán a vég jele, Ω, kulcslyuk egy rejtek-ajtón, ami – ha nyílik is valahová – kinyithatatlan. Mert nincs a kulcs, a kincs. Ki tudja, tán mégis belépünk rajta, miután *futásunkat elvégeztük*. Ennyire futotta, mondhatnánk enyhe cinizmussal. Bátorság nélküli hősök.
Hideg van odakint. Ma különös álmaim voltak, színesek. Kopasz ágak égre meredő SOS-jelei belefúlnak a mínuszokba. Büdös ködben sétáltatom az irhabundám, made in Turkey. Ki vágyik ilyen időben társaságra?! Szétnézek, majd borzadozva fejest vetem magam a mega-magány, e forrongó magma küllős közepébe. Ne menekülj a belső lénytől: anonim anomániák gyógyítója, hajléktalanok védőszentje ő.
“Az még hagyján, hogy a világ dagadt disznók mosléka lett, de hogy a világ dagadt disznók mosléka lett, ez azért már disznóság!” – mondta egykori barátja, akinek agyament humora volt kis közösségük táplálékkiegészítő, bár az FDA által nem hitelesített szellemi szupplementje.
Mindez az LFS Világnapján jutott eszébe (ami a Post-Truth World születésnapja is volt egyben, de ezt Ferlinghetti még nem sejthette). Mert disznók vagyunk mi mindahányan, testvéreim az ólban, és az évek szállnak, mint szellentés a szélben, mi mégis itt. Még. Talán hogy az általunk szennyezett földet, levegőt, és a tengerek meggyilkolását illőn megsirassuk. A sírásó nemes mestersége felértékelődött.
Katasztrófa-turista vagy a saját életedben, észre sem veszed. Rohanj, ahogy csak bírsz, a láva beborít, a cunami leteper, vagy a saját ostobaságod fog felzabálni. Barátomat, akin szentjánosbogarak csöppnyi fénye reszketett egykor, nem találom.
A továbblépés misztériuma. Miközben Vergilius halálát siratod, a sajátoddal alszol. Puha teddybear, szöszökbe rejti véres karmait. Matrjoska babáid mindegyikében Virginia Woolf kavicsai csörögnek a balalajka hangjaira. Szeretnél úgy írni, ahogy a szellő duruzsol a bokrok fülébe, de a tudatosság túl sok a hónalj-szellőzéshez. A sokféle kétség, a kétféle sokság, és a sokság+kétség egysége paralizálják az egyszeri embert, még akkor is, ha ép eszébe, az épbe-szépbe nem rondít bele a kondigép. Tű fokán angyal.
Ha elbizonytalanodsz, támaszkodj bátran a démonaidra! Démonaink “természetes szövetségeseink” a természetellenes normalitással vívott harcban. Ez egy siker-kényszeres survivor-show, halálveszélyes és kimenetelében engesztelhetetlen. Ó, milyen boldogság önmagadnak lenni! Milyen öröm a magány és a csönd! Gyönyörű vagy és halandó, ha tükörbe nézel, elfutja szemed a könny, mert meglátod a porfelhőbe vesző jövőt – tudván tudva, hogy mi vogymuk az a por, isa, meg homou – és a rohanvást távolodó múltat is, mint mikor gyorsított filmfelvételek szaggatják cafatokra az eget-hasító sebességgel száguldó felhőket. Holle anyó nem szúrja ki a Világ zűr-szemét, ezt majd megteszed te. MI.
Bűntelen akartál lenni, kétségek, vétségek nélkül szabadon?
Csupán a zsákmányállat ártatlan.
Read More
Recent Comments