IKON

— be nem mérhető távolságokban

ahogy világítótorony a tenger redőiből

tornyok búbján fennakadó sötét

és közben persze mindenütt bűnözés politikai gyilkosságok

— a nyugalmas Nap egyenletes lépteivel

a párok ezalatt szarvakat növesztenek az éj-bikára

zsúfoltak a villamosok a szeretetházak és a vigaszok menhelyei

— világoskékbe burkolózva

de a fehérek harca a feketék ellen és viszont megöblösíti

az emésztőgödrök torkát

késnek a hajnal felmentőcsapatai

— arcuk lámpását nem oltja szél ki

az ágyúk még töltve a rakétáknak egy gombnyomás kell

hold ül füstölgő szemek romjain

azonban máris gyártani kezdik az azbeszt irathalmazokat

a tűzálló hivatalnokokkal együtt

— egymással összeérő testük

láttál gyerekkoromból képet ugye milyen szép voltam akkor

mit vártok egy embertől akinek átlagéletkora hatvan év idővel

kihullatja fogát haját és egyenként összes szerveit

hogy higgyen a forradalomban vagy bármiben

— három hatalmas himalája

ha egyszer nincs kohézió csak bankok börtönök áruházat metrók

hangversenytermek menzák

meg aztán rabok koldusok papok orvosok államférfiak vályogvetők

szelídzüllésű kuplerája

bűvész cilinderedben van-e galamb

— zengő lábnyomuk békehimnusz

szabtatok-e zászlókból ruhát hogy a fázók ne fázzanak

saját húsotokból főztetek-e levest a világ minden nyomorultjának

eső mossa-e festékét arcotoknak simítja-e hajatok hamis bodrait

meghirdettétek-e az éhezők hitét mert övék az örök igazság

— mennek az apa a fiú az asszony szerelmes-

szoros ölelésben