Zenit

Jan 20

 
                                                           repül a felhő
                                                           fogy a szusz
                                                           vad-lapulásból
                                                           nekifutsz
 
                                                           az örömtől eszed
                                                           vesztenéd
                                                           ha kezed megkérnék
                                                           gesztenyék
 
                                                           arcodra tapos
                                                           az eső
                                                           hajnalaid ve-
                                                           zesd elő
 
                                                           egyszer ugyan majd
                                                           fed a föld
                                                           szád elé égi
                                                           legelők
 
                                                           kék füve járul
                                                           ámuló
                                                           de még a déli
                                                           dáridó
 
                                                           zamatát érezd
                                                           érzed-e
                                                           a nyár ontsa ki
                                                           véredet

Read More
0 comments versek

Mámor

Jan 20

 

A szél kilőtt nyilára

               sziven találva

                              oszlik a felleg

 

Hajnal-időn mint árba

               hunyó éj lángja

                              szünnek a percek

Read More
0 comments versek

Hajós

Jan 20

 

                                                    Vizek falaznak. Zúg a szél fenn.

                                                    Égi jel, intő. Vesztem érzem.

                                                    Álomárva fény árnyat üldöz.

                                                    Szeress erősen. Köss a földhöz.

Read More
0 comments versek

Őszutó

Jan 20

 

                                                              A nyárfa tél       

                                                              ezüstfehér

                                                              halál halál ha

                                                              kereslek én.

 

                                                              Virág a láng

                                                              és füstlepel.

                                                              Madár madárka

                                                              sirasson el.

 

Read More
0 comments versek

Addig…

Jan 19

 
 
Futok felém. Folyosón visszhangzanak a léptek. Kint
virágoznak kiskorú barackfák, aztán majd a többiek
is, ha ki tudom várni őket. Mielőtt a halál lesimo-
gatja csontjaimról a húst egy pogány szerelmi szer-
tartáson, szabaddá kell tennem szívemet a régi tava-
szoktól. A nyálkás folyosók törzsemre tekerednek,
néha felszisszenek a sziszegésre. Ó, szabadság, isteni
tó, belédereszkedni nyakig, ha már torkig vagyok.
Színed vérnarancsé, kékek gyerektestek tündérrózsáit
villogtatod. Az én ifjúságom is ott foszforeszkál a
hold fényszórója alatt. ímert szűz volt egykor a világ,
amin most a kétértelműség gyönyöre lángol. Hajdan,
mikor féltem az ószerestől, meg a félbolond nyomo-
réktól, akiről nem tudtam, hogy éjszaka ugyanúgy
színeset álmodik, mint magam, kiszaladtad de hány-
szor a házból a lovával veszekvő szódás kolompsza-
vára, vagy vándorköszörűs szíjának szoprán panaszát
jegyeztem, vagy egy végtelentől búcsúzó távoli kiál-
tásnak hagytam, hogy rajtam átcikázzon. Máskor
hosszan elálldogáltam az üveges, órás, régiségkeres-
kedő füllel nem hallható ezüstcsengésű kirakatai
előtt, és utcasorokon át követtem a ragyaverte verk-
list csorba kövekkel kirakott mohos udvarokba.
Azóta is inaimra tör e kárhozatos mehetnék; minél
jobban csirizeli talpam édes kapcsolat méze, annál
erősebben. De hiába rángatom le szedett-vedett lé-
nyem rongyait, többé nem lehetek igazán meztelen.
Valami talán marad azért az emlékezetben porrá
őrölt nagyanyák horpadt sezlonainak éneklőfűrészt
utánzó rugózenéjéből, ha majd az ablakaikat benövő
csipkefüggönyök az égen folytatódnak. Egy ovális-
arcú óra az elrohadt rejtelmek értelmébe avat; esés
közben megpörgetem a földet tengelyem körül.
Addig: HISZEM, hogy élek.   
 
 
Read More
0 comments versek

Szirmukat hullató szelek…

Jan 19

 
szirmukat hullató szelek.
fehér vitorlák távolodnak, a szorongásaim.
rozsdavörös árnyékom kilépve kontúrjaiból
elleng az alkonyattal.
                       ma köveket játszom és zuhogok zúzos hegyoldalakon
                       míg az éleim ki nem sebesednek.
hajával legyez a nimfa idő.
kócsag-koromban néha elmerengtem, milyen
lehet a bíborcsiga vére.
                       a lankák megrónak csínyjeimért
                       de meggyógyítanak.
szörny-anya-szülte álmaimban feltűnnek olykor
szárnyaim vértől borítva, ragacsosan. 
                       mi kövek nem rettegünk az ütésektől.
holnap mandulabimbó leszek.
                       a földcsuszamlások csak a félelem halottkémei.
holnapután hidrogénbombafelhő.
                       arra születünk hogy megmaradjunk.
azután szirmát hullató szél.
                       esetleg.
 
Read More
0 comments versek

Nokturno

Jan 19

 

                                                  fal tövében koldus ül

                                                  kalapjába hold repül

                                                  horpadt arca pléhedény

                                                  felzörög ha földet ér

                                                  belseje mint víz kidűl

                                                  éhes – addig míg kihűl


Read More
0 comments versek