te aki
Jan 20
szárny hit föld ittlét
— elnevezések —
holnap
amiben megmerültél
kövezd ki a sötétet
a hátramaradóknak
Read MoreTörténet
Jan 20
A Patkányirtó fejével kezében álldogált.
Nehéz fejjel a kézben álldogálni.
A terror úgy ér valamit ha közben
betartod a végzet ökonomiáját.
Saját szavaid jelentőségét jórészt a hallhatatlanság adja.
A Süketnéma fejtől derékig tökéletes.
A Hasbeszélő talpig az.
Fogyatékosságaid álljanak egészséges összhangban
a rakétatechnikai forradalmakkal.
A Patkányirtónak újra helyén volt a feje.
Ránézett a Balgára kit vizezett öntudattal
vetett partra az anyaméh.
No lám.
Itt a törzsökös Segédmunkás a mindenkori Alap-
kőletétel rabszolgaivadéka.
Neve kielégítően valódi ahhoz hogy az örökké-
valóság jegyében lehessen nevetséges.
A Patkányirtó kötéllel kezében ábrándozott.
Nem gondoltak előtted semmit tekintsd magad
az első gondolkodó lénynek.
Ez esetben az atavisztikus gátlásosság nem fogja meg-
akadályozni legvisszataszítóbb ötleteid fesztelen kinyilvánítását.
A KLöz-Helyeken tartandó Fegyveres Példabeszéden a kisdedek
megjelenése kötelező.
E falragaszok lesznek egyben a sajtószabadság hirdetői is.
Nemde veregette arcon a Balgát a patkánypuha kéz.
Szürkületkor többezer éve kipusztult hüllők hadmozdulatait
észlelik gyakran a szemtanúk.
Ők azonban sajnálatosan korai haláluk miatt
nem szavahihetők.
Vagyok aki vagyok ideológiámban következetes
eszközeimben változékony mint tudod.
De csak a halott elfogulatlan.
Ekkor a Patkányirtó felakasztotta a Balgát
akinek tartozott egy feltámadással.
Mindez a Piactéren történt a szabálysértési eljárást
megelőző napon.
Zenit
Jan 20
repül a felhő
fogy a szusz
vad-lapulásból
nekifutsz
az örömtől eszed
vesztenéd
ha kezed megkérnék
gesztenyék
arcodra tapos
az eső
hajnalaid ve-
zesd elő
egyszer ugyan majd
fed a föld
szád elé égi
legelők
kék füve járul
ámuló
de még a déli
dáridó
zamatát érezd
érzed-e
a nyár ontsa ki
véredet
Addig…
Jan 19
Futok felém. Folyosón visszhangzanak a léptek. Kint
virágoznak kiskorú barackfák, aztán majd a többiek
is, ha ki tudom várni őket. Mielőtt a halál lesimo-
gatja csontjaimról a húst egy pogány szerelmi szer-
tartáson, szabaddá kell tennem szívemet a régi tava-
szoktól. A nyálkás folyosók törzsemre tekerednek,
néha felszisszenek a sziszegésre. Ó, szabadság, isteni
tó, belédereszkedni nyakig, ha már torkig vagyok.
Színed vérnarancsé, kékek gyerektestek tündérrózsáit
villogtatod. Az én ifjúságom is ott foszforeszkál a
hold fényszórója alatt. ímert szűz volt egykor a világ,
amin most a kétértelműség gyönyöre lángol. Hajdan,
mikor féltem az ószerestől, meg a félbolond nyomo-
réktól, akiről nem tudtam, hogy éjszaka ugyanúgy
színeset álmodik, mint magam, kiszaladtad de hány-
szor a házból a lovával veszekvő szódás kolompsza-
vára, vagy vándorköszörűs szíjának szoprán panaszát
jegyeztem, vagy egy végtelentől búcsúzó távoli kiál-
tásnak hagytam, hogy rajtam átcikázzon. Máskor
hosszan elálldogáltam az üveges, órás, régiségkeres-
kedő füllel nem hallható ezüstcsengésű kirakatai
előtt, és utcasorokon át követtem a ragyaverte verk-
list csorba kövekkel kirakott mohos udvarokba.
Azóta is inaimra tör e kárhozatos mehetnék; minél
jobban csirizeli talpam édes kapcsolat méze, annál
erősebben. De hiába rángatom le szedett-vedett lé-
nyem rongyait, többé nem lehetek igazán meztelen.
Valami talán marad azért az emlékezetben porrá
őrölt nagyanyák horpadt sezlonainak éneklőfűrészt
utánzó rugózenéjéből, ha majd az ablakaikat benövő
csipkefüggönyök az égen folytatódnak. Egy ovális-
arcú óra az elrohadt rejtelmek értelmébe avat; esés
közben megpörgetem a földet tengelyem körül.
Addig: HISZEM, hogy élek.
Recent Comments