hommage á Pilinszky
Jul 29
kis abszurd
Jun 20
siratkozom
zseni-bona
hinta-csalinta
ökörcsin
haragozok
heherészeg
esztelente
csókomázom
szelidérc
kísérteget
kakukktondi vénekel
csóri-piri
zsaru-diri
kip-lop-sitt
költészelet
torkán-kánt jár
kinek?em
kujtorok ez biszony
de fáj
bundarító pillengéren
állokalizálva
bénatom porigazítom
szürge büszkeim
sajnyáljatok
emberberek agyonn
nyárgalok
estélbe fordülőn
Vendég
Jan 04
az ismerős megérkezik
asztalunkhoz ültetjük és elmondatjuk vele a külvilág meséit
végigjártatja szemét arcainkon mintha gyanítana
valamit rólunk
dugába dőlünk a ránkfogott figyelem előtt
kétszínűség a fehér falon
szánk szélén a nagyranőtt gyermek ki nem tombolt
keserűsége
nevetés csattan mint a pofon
és eldördül ugyanakkor a sírás
az elégedetlen anya homlokránc-glóriája alól
kiles a határtalan engedetlenségre
a vendég nem maradhat sokáig
bármeddig is marad elmenetele az
idők végezetét megelőzi majd
villánkon felszeletelt emléket viszünk a szánkhoz
jólnevelt karíveléssel
a kiszikkadt társalgás kaktuszait rakosgatva
kibámulok a múló perceken
kályha lobog megrázkódik a szél anyám kötöget
én oldalamhoz szoruló könyökkel kucorgok
legislegutolsó mosolyában
irányt se váltva visszanézek a szemek töltött
revolvereire a mellmagasságú csöndben
ideje cihelődni
túl szoros kézszorítások
egyikünket vár a felnyergelt sötét
jelenek könyve
Jan 01
ezerkilencszázvalahány december másodika
idegesnyakú villamos ágál
derékonkapom a reggelt megtáncoltatom
vörhenyes ír szettereid nyomán belihegsz a kertbe
blattolunk pár taktust az íratlan jelenből
nézd a japánbirsen még van virág mondom
de már csak ma és gondolatban
megindulunk
hé Kisfiam hé Gina ne olyan gyorsan táltos kutyák
a rendőrkabátkék ég szigorított pillantása percenként igazoltat
drótkerítések és deszkapalánkok közti hasadékban
nesztelenül átléped az érinthetőség bársony határát
szemed távoli kép kicsinyített mása
villan válladon a világ
üveg mögött meztelen asszony áll
anyás kezei váltogatva töltik egyik pohárból a másikba
habos ívben a gőzölgő tejet
így hűti párás teste előtt
szemeddel gyógyítom szemem hogy szememmel gyógyíthassalak
a két szabad állat nyomán csizmák visszhangzó dörrenése
a város álommal kibélelt medvebarlang
édeni érzék-razzia
hahó vadászok fussunk ébredést
a fagy szétlőtt arca helyén nevetőmaszk
lakhatatlan teremtés tükörképtöredéke
hallgatsz
a kutyák mancsa vászonnadrágod és kapucnis kabátod
sárosra ölelgeti barátságtalan angyal
a rőt haj alatt olvasmányos szemed
magától nyílik meg az utolsó lapon
Read More
A boldog herceg meséje – kisfiamnak és mackóinak a múltból
Dec 22
Ramóna, Gyöngyorr,
ti tőlem távol.
múlnak a percek,
de itt a Herceg.
kardja rubin, kék
szeme zafír még,
aranylevéllel
ragyog fel éjjel
téli hegy ormán,
ha fenn a hold jár.
vállán a fecske
holt nyarat lesve
kucorog – ám ha
hercegét szánja,
száll a szegényhez
(beteg az, ép ez)
elviszi kincsét,
(ó, szobor-álmok!)
hogy így segítsék
a boldogságot.
hullik a könnye,
hullik a tolla
nád-szeretőre,
hullik a hóra.
tavasz lesz végül,
lássatok szépet!
szél kerül-térül:
a fecske feléled.
mackók, Bubukám,
fogy már a pennám,
legyetek jók ti –
a mami kéri.
Read More
Recent Comments