Virágének

Jan 18

 
 
virágom lányom
zihálva – látom-
sok ember alszik puszta kövön
 
megisznak iccét
izélnek heccért
nem mondják hogy a munka öröm
 
virágom kérlek
ereszd a szélnek
panaszkodásuk bajos szagát
 
menetrend nélkül
iramnak fékül
nyakadra ne kösd -nyakad saját
 
virágom – koholt
jajuknak sodort
kötélverő-vert erényörvét
 
kimondom – félek
féltelek értük
akiket régtől a senki félt
 
lányom a vadnyúl
(szökött vagonból)
egy csipásan célzott léctől ugye
 
kimúlt- hajtotta
ős fogoly-kotta
izmok taktusa iszony dühe
 
viszonylagosság:
a halottat – mossák
nem tisztálkodik már ezután
 
enkezével – bár
mint búvármadár
vakított élő tollazatán
 
a víz – virágom
vérem vagy átkom
számkivetettként kötözködő
 
aludj egy mélyet
lesz fiad férjed
szikla szivükben túsz a jövő