Nem a kékről
Oct 31
Nem a kékről sem a hóesésről
a lépteimet bontó
sokféle gyöngéd ragyogásról
nem mertem szólni még
örömet mi néha ért kevésből
rakosgattam össze s ma sem mástól
réved el dongó
szívem csak mitől azelőtt Vesszőznek fényvenyigék
Ha volna bennem annyi hit
hogy leírjam a Bánat bűneit
a Csönd terjedelmes gigászi nyugalmát
Ha szemérem szoknyáiban szemem rejtegetni
nem kellene többé mint két aranyalmát
kedvem volna négy égtájra vad keresztet vetni
Számtalan éve állok egy sugárban
Arcom a világon komoly képkeret
Kévékben gyűjtik a csillagok a drámát
szám szögletéből nyári éjszakákon
Előkelően finom égi dámák
ők Hold rokkáján fonva
a sok üldögélést unva
a félszeg Föld fülébe súgnak régi éneket
Erről sem szóltam még senkinek
kezem után villám kutat
hogy elindítsanak valamerre
győzelmeimért hiába
Lombokon csónakázik a szél
vége nincs a zavart mozdulatnak
mellyel a halott levelek szárnyrakapnak:
bátortalan szentbeszéd
Fényes záporok tükre előtt elvonulnak a hattyú évek
múlt felé forduló hosszú nyakkal Tolluk
legyezőjétől borzolódik a mély melybe az ifjúság Napja hullott
kipróbálom van-e hatalma rajtuk a vers erejének
…………………………………….a barackvirág illatának
a szentjánosbogárnak
a téli délután vak
bozótjában az árnyék-szobáknak
a halhatatlan szó hallható neszének
zöld arany vörös gyümölcseimnek testem kosarában
ahol a lélek édesedik Elkeskenyedő arcú álom-élet
A gyerekkor lármás küszöbén végigestem Legszebb akadály
ez volt mind között Néztem hogy intésemre vár
az átváltozni kész tárgyak elvarázsolt népe És találtam
…………………………………….féligevett holdat serclinek
és minden ilyen már: féligevett
Felnőttségem gyászideje íme szembe jön velem Kanyargó
utaim letaposott csokrát szorítva
háta mögött
de az alkonyat
a csat mely a nap haját összefogja
pár szálat befűz majd hajnal-arany hajamból
Recent Comments