Szélárnyék

az emberben az akadályozza

sorsa megértését hogy soha

nem láthatja mintegy

KÉPSZERŰEN

ahogy mondjuk egy térbeli

nem átvitt értelmű

ZUHANÁST

az egyedüllét: leszámolás az egyedülléttel

a társaság: felszított magány

a bűn szomorú mint a haldoklók keze

belélegzem és kilélegzem a bűnt:

enyém és nem-enyém

a bűn nem ismeri a bűnt

én csak látszólag vagyok EGY

ezt mondhatta volna isten is

a látszat látszólag látszat

sötétben írok világba sírt eső

Alkoss Meg Engem Újra

gennyedjek el fakadjak fel

tisztuljanak le csontjaim

ajtó — ablak vagyok most végtelenül

csupa törékeny kitekintés

és belátás

a szél tükreiben