ÉS ÉL…

 

hullott földeken

                                                – halotti maszkod –

süpped a hó

                                               isten

szakállad is frissen-esetten

csikorog az ujjcsizmácskák alatt

 

lihegj harmat megözvegyültél

                                                         /kicsikart kéj lucskos fűnyoszolyák/

meglovagollak mégis idő:

bóbitás gyászparipa nyihaházz csak

a hullaház gyertyafalloszú hotelszobáiból

süvítsen a végestelen VÉGig a csitt!

/udvari vécén szenteltvízzubogás/

 

hivatásom rongykrisztus

nevem madárijesztő

neveltetésem

amiként-úgy kedvetek keresve

                                                            kívánatossá tenni itt magam

mert iszap-bizonyságon üt át igazán a titok

                                                            /virág lepi ágát vagy a hó?/

 

igen

 

hamvadó kedvesünk nyírfa-fehéren

jöhetni jönne már

kulcsrazárt nyelv csukló szíjazott

                                                                             /birtokragtalanul/

 

urna-ölében vért

illatozva az elvetélt

vágyott havunkkal megesett

magzatelhajtó

FÖLD