PATÉTIKUS FÜGE

May 05

 
 
mikor megtekeredik nyakam körül az ég semmi
felsikkanás hogy lassan a testtel miegymás ehelyett veszek
egy tollat baromi ócskát valahonnan a múltból
exhumálom e királysírból ahová gyémánt dolgaim jóelőre
beásódtak előlem az egyszerűséget akard és felpiszkálom egy létemről vízjel-adó
papír szenvtelen idegrostjait egymásnak feszülő betűimmel (nagymellű
nagyfarú kunkorodó véglények ők a civil TOTÁL vagyis a
Mennyei Szájkosár)
gondolataimra fölcsatolom a korcsolyát meg a sérvkötőt hogy meg ne
húzódjanak én meg mint a tengeri szélben hétrét
görbülök belefogódzom a tollba az a papírba így repülünk míg
közben a sasok sasokat nemzenek fejjel lefelé csüng isten az
égből mint a trópusi papagájok akinek ÉDES anyja volt
kibírja ezt is ahogy a halált vérszerinti
rokonként fogadja mintha kistestvére volna mertérkezett
tragédiák családiasak ez nyugodt lelkiismerettel
kizárólag róluk mondható mondom is MOST
SZERDÁN (ÉJJEL van pont FÉL-ÉJFÉL) az ágyamon szól a rádió
pattognak a falakról mesterséges hosszúlábú fények
– originál felhúzható bolhabál – a nappali kisugárzás
karikái valóságos glóriák elhulahoppozik velük a
lélek mindannyiunk misztikus nullája /O O; vagy O : O úgymint
döntetlen/ most a síromon növendő
fűre gondolok /jaj ez a zöld Ó : Ó;  JÖ : VŐ/
a meg nem érkezett ki nem várható
idő (képzelődés hidrosztatikus emelőszerkentyűje vagy mifene
zárójel bezárva ←) nolám
ez a dicsőség vasdiploma után a fa- és földdiploma holnap ellenben
valaki megint elmagyarázza nekem miért AZT
OTT  AKKOR  és  ÚGY mikor pedig
lehetett volna  AZT  OTT  AKKOR  és  ÚGY  is
mitagadás az ember az ilyet
felszeleteli kiklopfolja aktát iktat
róla majd kitörli vele az
alfelét (nota bene lássátok alfeleim mik
vologmuk dallamú nóta) befejezésül megkoszorúzza
az ismeretlen katona sírját bitang-sós
könnyeimet e percben szárított angolnaként árulják
a firenzei piacon líráért (ami nem vers) ezekkel
ma nem öntözöl kertitörpéket kicsikém habár szemrevalók
vagyunk a föld felett és a kukac is szemrevaló de a föld
alatt lassabban kell járnunk úgy
bizony ez a nagy tolongás világ vére szó
ember kiokádott zsigerei hang tüzes papírom arany
állkapcsa forog malomkerék mindazonáltal szárnyalás