ismeretlen sorsú levél másolatának töredéke

én már mindenhez lusta vagyok és úgy

érzem hogy nem amivel

mostanában mégis az nem éppen szívvidító talán már

írtam de újra MERT MÉG NINCS VÉGE nem is

lesz soha u.i. kipucolni HOGY NE MARADJON

SEMMI AMI CSAK AZÉRT HOGY LEGYEN de nincs

használatban hever elfeledetten a mélyén stb.

nyom a tudata a sok holminak

és nehéz a gondolat hogy (levelek!)

stb. őket hát ez a kettősség néha olyan

ettől vagyok folyton fáradt és kedvetlen (

csak ha egyedül ) rettenetes mi minden gyűlik össze

MOST MEGPRÓBÁLOM A GYŰJTÉST A MAGAM RÉ-

SZÉRŐL BEFEJEZNI ezért a te leveledet is

a múltkori szépet persze nem – bár most éppen

nem tudom hol hogy

valóban eltettem-e és ha igen aztán valamikor véletlenül –

utólag bosszankodva hogy minek

őrizni!) és amennyiben megtartom

hogy most aztán jó helyre és jól megjegyzem HOL IS VAN

AZ A JÓ HELY de a következő percben

stb. eltettem-e vagy kidob-

tam ráadásul rohamosan romlok e téren ez nyilván

már a talán ha nem idegesítene és

zaklatna fel annyira – találkozás minden

rendű és rangú múltakkal –

talán tudnám fegyelmezni az agyam de így

TÍZ NAP AZ EGÉSZ NYÁR SZÁMOMRA a-

lig gondoltam elteendő vagy kidobandó

de amint szinte megmerevedett

minden izmom

AHHOZ AMI A LEGFONTOSABB VOLNA

MÉG HOZZÁ SE FOGTAM – pedig sürgősebb és fontosabb mint

– de

nem tudok foglalkozni ezzel sem eléggé

örökös körforgás ÉS KÖZBEN ELMEGY A NYÁR