Indiszkrédó – Adai Anikó emlékére

 ebben a szobában már vagy tizenötször voltam

egy asszony szobája az egyszerűség kedvéért barátnőmnek nevezem

állítólag itt minden bútordarabnak története van

lehet nem tudom

én csak a befőttesüvegben csalinkázó halak históriáját ismerem

azokat én hoztam van egy hete hogy végigcipeltem őket a városon

idegenek voltak aznap vettem őket a boltban vígan cikáztak

különböző mintázatú ívelt testeikkel papagájkalitkák és

aranyhörcsögketrecek közé beékelt akváriumaikban

hát ide jutottatok a vizük átengedi az udvarra nyíló ablakok

zsugorított négyszögeit

sötétszürkén rózsaszínen helyenként feketén három másnapra

megdöglött belőlük a maradék elégedetten pompázik

túlrikítva a szanaszét pöttyentett virágokat

cherry brandyt iszogatok az ágyon ülök

nyugtalan vagyok egész nap tegnap is az

voltam ez a heti programom

barátaimat tárcsázgattam még egy félórája is lebattyogva

a közértbe ahol semmi keresnivalóm nem volt de azért

ha már ott vagyok vettem egy vajat és kísérőnek a brandyt a barátaim közül

senkit nem találtam otthon úgy búgott a telefon mint

a lélekharang dögrováson vagyok persze ez is hozzátartozik

a sztorihoz hogy utálom ezt a szó-parazitát mégis szimbiózisban

élünk böffen egyet az ég igaz is eshetne már ó azok

a vihar előtti csöndek hűvösödések a fel-

ravatalozott táj túlélem ezt a napot is túl fogom élni

nem ez lesz elveszejtésem napja mozart -moll miséje gyöngyözik mantegna

talpas krisztusára gondolok amiről k. annyit beszélt de már nem

akar emlékezni rá mióta

semmióta belül tudom az árulást pedig

talán csak az van hogy a szögek helye begyógyult tenyerén

tetanuszoltás vérmérgezés nélkül kérdezte hol vagy a BON-BON-

BAN válaszoltam valóban ott voltam te nem csapsz be senkit mondta

p. a hosszúszempillájú megszállottságod univerzális de kérem

egy szót sem értek az egészből tessék hozzám

magyarul beszélni nézd ez a kezem mondta

valaki tökrészegen érzed a testem melegét

hallgattam még egyszer szólt és forró tenyerét a karomra tette

szél izgatta a függönyt a másik szobában örökkévalóság

simogassátok végig a hajam őszül a szőnyeg

itt bordó vagy meggypiros inkább egyenletes

fekete mintával több ezer költöző fecske jött ide

nyarat csinálni ezer meg ezer fecske magányosan párosan

szőnyegbe szőve hozzák a nyarat a.-nak aki barátnőm tud szőnyeget

szőni maga is azt a fekete-fehérmintásat a falon ő csinálta mikor

várandós volt a mintában benne van bartók pentatóniája ebbe

a mintába az is belefér ettől a nőtől kitelik bartók pentatóniájának

szőnyegesítése csak jönne már bár

jönne már egy emberi lény akinek ölébe hajthatom fejem

ahogy cs. hajtotta ölembe szakállas részeg kobakját – nála

a két jelző elválaszthatatlanul összefügg szakállas és részeg egyidejűleg

igazán termékeny kapcsolódás –

ő viszont a módszert h. filmrendezőtől tanulta két delírium

tremens között mikor nem vonult be éppen ideggyógyász barátja

b.-falui intézetébe ahol a temetőben sírkőszívű kreol nőket puhít

maxiszoknyában voltam mikor ez történt a kékfestő ruhámban

de azért azt hiszem elvörösödhettem mert rámnézett és

visszahúzódott szinte kellemetlenül kijózanodva milyen jó

hogy csöngettetek mondta később mikor egészségügyi szemlét mentünk

tartani náluk milyen jó volt

hallani ezt a hangot talán ha nem csöngettek egy másik hangot

füleltem volna valahonnan belülről kongatott gongot amire elő kellene

vennem a borotvát hogy átvágjam a torkom egyik fülemtől a

másikig menj a francba szólt a haverja menj a francba megyek

máris milyen jó hogy jöttél szar vagy menj a francba milyen

jó “édes herceg ne hagyj el hisz engem hagynak élni” majd

megjelenik valahol ez a sor mint minden titok valaki kifecsegi

megerőszakolja fajtalankodik vele titkok szépséges titkaink tiktakolnak

az órák nem ér véget a mondat laokoon kígyója méregfoga a tollam

amibe apám vesz kis színes tollbetéteket apa aki szódás egy zseb-

kendőnyi üzlethelyiségben húsvétkor egyszer elhozzák neki a nap pingolt

tojását egy évben egyszer mit számít ehhez az űrrepülés a

holdraszállás az élveszületettek statisztikájának folytonos

javulása ebben a sötétben megvakult a lelke ott lakott nagyanyám is

aki kocsismód tudott káromkodni azzal riogatta a halált ami már el-

kapta botja végét de ő csak megcsapta kedvenc átkozódása fütykösével

és a rontás nagy suhogással elrepült a hatodik agyvérzés után

belepték a legyek nem volt ereje elhajtani őket nagymamának

nem volt ereje hozzá feküdt nyögdécselt “drága jóanyám milyen szép

az arca” az eszméletlen öregasszony halálos ágyán elpirult velem

szemben a falon m. s. mester vizitációjának részlete erzsébet

amint kezet csókolni mária elé járul ez a lakás érthető nem kell

misztifikálni ismételgeti a. ez a lakás egyszerű nem hiányzik belőle

semmi én hiányzok már itt vagyok távollétemmel tüntetek a tárgyak

felvonulásán leesett a messzike sírt fel g. ötéves kislánya mikor

kedvenc babája eltörött a mellem gömbölyű a hasam kerek kívülről

tudom a sancta maria mater dei-t halálom óráját is megválaszthatom

hová mész messzike jó neked meglocsoltam a virágokat adtam friss vizet

a halaknak nem gondoltam régi szerelmemre csentecsa a hegyeken átbukó

ahogy szegény karinthy gábor írta csentecsa “azért jöttem hogy egyszer

lássalak” láttalak félek a harmadik emelet korlátján áthajolva írok az

udvar telehordva renováláshoz szükséges építőanyagokkal nem kellenek

a kútmély udvarok ember kell hús-vér szerencsétlen szerencsés az elvetélt

élet helyett a világ szülőszoba hiába vajúdnék nem valaki ide hazajön

ma holnap holnapután én átölelem megölelem ez

a testem melege mondom érezd