Messziről jössz…
Jan 21
messziről jössz majd és idegen leszel
nem láttam fehér hajad és szemed tört tükrét eddig
hacsak álmaimban nem
ahol minden fehér gyopár
lábnyomom sötétlik egyedül mint a borostyán
messziről jössz majd és rámlehelsz
szinte észrevétlen párásodnak be a szőnyegek a boldogságtól
leheleted
forralt bor fahéj illata
hangtalan vállamra borul
mert hideg lesz akkor is
miként hideg van most és mindörökké
de te messziről jössz nem tudhatod ezt
aranyeső szavaid kitalálom-e
törékeny mozdulatokból vagy meglepődöm
a koravén alkonyat szuvas törzse hogy vastagul
már nem karolhatom át évgyűrűit
a múlt csipkebokrai sövényt fonnak
ne mehess újra messzire
idegen aki vagy
forralt bor fahéj leheleteddel
hervadó hajad lonc-virágán enyhe dér
minek mennél
idegen maradsz anélkül is
egyre inkább
Recent Comments