TE

Jan 20

 
                                                             Te  
 
zamattá nehezülő szavak gyümölcsösén át viszel hol a
záporoknak nincs történetük sorstalan elemésztett jós-
csillagaiddal adva kétes napoknak teljesülést
 
                                                             Te 
 
ősz-sutaságod avar levéval aranyozott arcú
múmiák csont-perceit pergeti ujja között
a síri vakáció iskolásörömével
 
                                                             Te
 
izzó húrú napsugaraktól törékeny 
az ég múzsasúlyos hangszere vonz magához félve
hiú dalolók romlotthús-szagát
 
                                                             Te
 
menhelyed a föld anyáskodsz karonülő végzeteddel
mi tengerjáró könnyeid járművét tapintatlan
formákhoz igazítja
 
                                                              Te
 
vad kemény isten-áldozat alvadékony
véred langy tócsáiból ereid gyönge lég-
gyökerekként megerednek a semmibe
 
                                                              Te
 
inaszakadó diadalív