önarckép tájban

Jan 18

 
útra lát ki ablakából
lomb harangja szélbe kondul
kék verődik ablakából
ég-üvegre száll a dongó
 
halk virágok szelíd mézét
pergeti a száj a szívre
könnyű álom szelíd mézét
halállal vegyíti íze
 
érzi vállán fénye reszket
lángaranyló nyári hajnak
hangja dal ma fénye reszket
bőrén karcot ejt a harmat
 
gömbakácon ág nyilallik
gyöngéd ujjú gyöngy a távol
fán villámló vágy nyilallik
útra lát ki ablakából