nemezis 3

0 comments versek

Jan 18

 
                      égi gyanta csordul
                      meszes csiga
                      kőhal roppan
                      arany csörren:
                      számtalan a sors
 
hogy ontotta fényét az a valami gömb
s mily sötét – kitépett szárnyak a madárból
megsokszorozott vigasztalás ​rozsdáll:
csend maga
 
                     agyhenger dobszív
                     rozsdamentes aCÉL:
                     csarnokokban hűvös
 
nyitott félelem
őszinte magány – építkezik –
a Halál