hogy elhatározták nekivágnak a kiskörútnak belváros-iránt
antikváriumokban kutakodni még nem ok a versre
az elindulásra – és ha úgy vesszük – egyszermind
érvényesságben bármikor felülírható egy agresszív
elnemindulással ahogy az meg is történik esetenként
a járdákon a korábban tapasztalt szennyeződések az eszme-
szennyezettség is nagyjából változatlan
kalóriadús holtszezon
a járműveken szupra(na)tur(al)ista petting forgalom-
irányítók tudatküszöbe alól felcsap a lábszag
haránt izzadó combtövek cuppogása
nonstop-péntek rögzített kameraállásból az “objektív”
és “dialóg” stúdiók által hitele/sült idézhetetlen (:
odázhatatlan) háttérhalandzsával ami persze nem hétköznapilaP
értendő (vagyishát hétköznapilaG: magátólértendő)
az utcai beszélgetések ontogenezisének rádiuszában
árnyékát érinti sarkahegyével B.B.
mandulavágású kirakatok rézsútnapsütése
G.A. lazacrózsaszín szemhéját idézi “zsávolynadrágos
pillebozótban” mintegy turrha eburnea flagelláns
tintanyalóknak flash back egy megtörténtté TETT
(← “kezdetben VOLT”…!) cselekvésutánzatról
nagyvárosi pentaton dübörgés a váratlan
képzettársítások menthetetlen gőgje pornográf
angyali üdvözlet evakuáció praecox a paradicsomból
igétlen lelkesültség
a helyszinek felidézhetők könnyűszerrel az “útvonal”
nyomon követhető G.A. hajósi-sváb gondolatMENETE
nyesettvállú menetelése szintén a τέλος mégsem
a lélek illata versben de mi az illat vagy mi a vers
A LÉLek aztán meg végképp cogitus interruptus hogy
mondjak valami erudíciósat egymásra meredő villamos-
ablakok xeroxgépsorán sokszorozódik a látvány
szorzótáblatökély autisztikus görbe
hogy B.B. és G.A. elindultak együtt a sugárúton
a levegő kimonóselymébe hímzett napsárkányminta mentén
ez idáig csupán magas fekvésben kitartandó feltevés
(parlando ritartando) tértivevényes gesztusok
saját pontos másukká hamisultan
anélkül hogy tapodtat is lépnénk előre történetünk
anti(k)hősei végzetük elnehezült szívét szavakká
szárnyasítva mindamellett elindultanak akkor
a lantos meglehetősen tárgyilagos tónusa hang-
súlytalanul lappad szintegyenessé kijelentve a tényt
egyszeri kórussá fokozott “MENJETEK MENJETEK MENJETEK”-
együgyűséggel a tét tömpe nyugalmat szít a transz-
formációk nonfiguratív tömbje felől
G.A. nincs egyedül vélhetnénk B.B. ugyancsak nincs
egyedül ilyeténképpen A.B.B.G. = B.G.A.B. a séma
ölelkezőrímek nélkül is világos a parouszia
jelentésmódosulása volna bár ennyire lexikon-érett
(nem Foxi-Marximalista ex-ikonokra gondol a szerző
ugyebár Mister Mixer és önifjú Nausea Lanata
közcsömörünk hű sáfárai maguk is végzett klasszIGA-
ZOOLógusok “JÁROM az utam” éneklik indulójukat a
Marseillaise ütemére bankITTAK-avagy bankETTEKen
/a háttérben puha basszus/)
G.A. B.B. oldalán kutyagol hangerősítőre vadászva merev nyakkal
(ti)tokba zárt automatafigyelme műszaki bizományik előtt “katt”
a varjúprofilból kipattan verssorok légifolyosójától üdén
meredek pincelejáró fölött BORKOSTOLÓ felirat a lerészegedett
ékezet koslökő vurstli-svunggalzökken az ütközőhöz
falikút daimona pisszeg a kovácsoltvaskapun át
ennyiért jöttek volna úttalan utakon? Beethoven Esz-dúr zongora-
versenye közben ezért a majdaniságért kötötte föl magát
G.A. nagyapja? kéteS SorSeSély
egy másik KELLékszereplő /MELLÉKesen szellemi (fali)kútFŐ
Janös-nek hívja Kisú “kedves holland testvére” Cor
akinek leveleiből nazális bú szivárog/
Jenő tehát a kutyabecsináltat ásóra ügyeskedve
majd a kerítésen keresztül ívelten gaz közé penderítve
azt szokta mondani “én szárnyat adok a szarnak”
ami teljesen igaz át│vitt (ld.: kerítésen) és nem-
átvitt értelemben egyarÁnT mert lehet hogy ez a
bizonyos szar ha megmaradunk e drasztikus el-
nevezésnél “a végzet elnehezült szíve” “mint olyan” mindegyikünké
és akkor már az van hogy a tehetetlenség kér eget (Ikarosz-
ujja közt ártatlan TOLLkinövések az írás legreggelebbjén) ez itt
egy végtelenített vers ∞ bármeddig írható szemfrissítőnek a(z író-)
g(ép)-btűk hangyaháborúja kínálkozik (köz)bevetésre g ƃ g
ahogy B.B. és G.A. is mindössze közbevet(t)ettek ebbe ƃ g ƃ
a hétközi közlöködésbe papírravetett mozdulataik
ezüstsötétre oxidálódó látszatélet(e látszaté LETT-e
— TETTeTETT okoskodás) apálykor ideig-
lenesen földdé csontosodott állag-
teremtő napvilágiság de addig
(figyelem: kö/vetkezik a fordulatosnak tűnhető lenge át-
tűnés) addig egy zárójel zérója kitelt () azután hogy a kép
kikelt valahonnan a tengerlényszapora múltból magához
igazítva G.A.+B.B. idegzetének örökölt vértezetét
sétájuk metszőponteleven kilövellés a közvet(ít)ettség
(SEJT)ELEMéből a jelen infánsnő-keze béna
the painter’s son-tekintet egy Bach-lemezborító keretében
fogy az út lábuk elől bábukicsik már
fagylaltot nyalogatva ülnek egy lépcsősen magasított
járdabelsőn egymást mesélTEtik mosolyognak mikor G.A.
fehér üzletkosárral kisétál az NDK-Centrum
AUSGANG- táblás lassan csukódó-nyíló súlyos ajtaján
az utcán eszmél tévedésére sután vissazfut
zavara szelíd harmat az orra körül
hogyan csinálják? kérdezi B.B. a tabáni fák tövét
övező esőhűs pázsitkorongok láttán amiknek ősz fűszálait
az este csipkedi máris a Lánchídon mentek át az Erzsében
hídról érnek innenső(-pesti) partot ismét
leheletükben “bájos hadronok”
vetítővászonüresség
Read More
Recent Comments