élet és halál nincs maga

sem büntetés sem irgalom

a hajnal eltévedt lova

néz keresztül a vállamon

éjjel vitték a karácsonyt

fehérköpenyes tél-doktorok

emelték hordágyra – alapja kereszt-

font karú ikerfenyő –

keservesen

teste arctól viasz-szín ujj-gyertya-hegyéig

újságpapírral fedett

mint a végzettel utcán ismerkedő

friss halottaké

szélszerte jöttek a szegények

(gyomra mindnek úgy korog

ahogy béget a bárány)

ólmeleg odvaik

                           odahagyva

a szájzugból kilakoltatott sírást

szemük hasadt sebeit

távolság feszítette

(az előkelő messzeség kezében

utak széthúzott legyezői)

fölöttük szélben menetelő madarak

már csak játékból mentőautókáztak a dombok

midőn

a krisztus-homlokú ablak

mögött szögezüst fényben

a kisded ELSŐ SEGÉLY-kiáltása

a fáradt királyok asztalán

drága tálakon hűlt a hó

                           Dühödt-agg árnyak zsarnok-ölében

                           szikkad a szár.

                           Ölő vad lánggá perzseli vérem

                           szolga-szabály.

darázs esők sercegő sötétje

nyárelő-tavasz          örökétig-álom

szitálnak szirompor-tényszerüségek

féldrágakő-tavak derült egén

szárnyat növeszt a mennydörgés-üde szél

sós fuvallatoktól mámoros bronz-

merülésü zsengék             tisztás              mókusarc-

homályt látnoki aranytűzfonadék

melenget               arrébbhúzódik a lét

közelünkből                   sebláz égeti esténk

verdes a szél

szemzugában

ittlétem könnye

megtapad

odafönn madárfelleg

eső-

szikrák pattognak

a lázbeteg égből

zihál a szél

szaggatják

hosszú csendek

űrporrá lesz

a kilakoltatott

fény