ismeretlen sorsú levél másolatának töredéke
Oct 05
én már mindenhez lusta vagyok és úgy
érzem hogy nem amivel
mostanában mégis az nem éppen szívvidító talán már
írtam de újra MERT MÉG NINCS VÉGE nem is
lesz soha u.i. kipucolni HOGY NE MARADJON
SEMMI AMI CSAK AZÉRT HOGY LEGYEN de nincs
használatban hever elfeledetten a mélyén stb.
nyom a tudata a sok holminak
és nehéz a gondolat hogy (levelek!)
stb. őket hát ez a kettősség néha olyan
ettől vagyok folyton fáradt és kedvetlen (
csak ha egyedül ) rettenetes mi minden gyűlik össze
MOST MEGPRÓBÁLOM A GYŰJTÉST A MAGAM RÉ-
SZÉRŐL BEFEJEZNI ezért a te leveledet is
a múltkori szépet persze nem – bár most éppen
nem tudom hol hogy
valóban eltettem-e és ha igen aztán valamikor véletlenül –
utólag bosszankodva hogy minek
őrizni!) és amennyiben megtartom
hogy most aztán jó helyre és jól megjegyzem HOL IS VAN
AZ A JÓ HELY de a következő percben
stb. eltettem-e vagy kidob-
tam ráadásul rohamosan romlok e téren ez nyilván
már a talán ha nem idegesítene és
zaklatna fel annyira – találkozás minden
rendű és rangú múltakkal –
talán tudnám fegyelmezni az agyam de így
TÍZ NAP AZ EGÉSZ NYÁR SZÁMOMRA a-
lig gondoltam elteendő vagy kidobandó
de amint szinte megmerevedett
minden izmom
AHHOZ AMI A LEGFONTOSABB VOLNA
MÉG HOZZÁ SE FOGTAM – pedig sürgősebb és fontosabb mint
– de
nem tudok foglalkozni ezzel sem eléggé
örökös körforgás ÉS KÖZBEN ELMEGY A NYÁR
Recent Comments