homloka pajzsán

holt időt visz

telihold-szájjal

az éjszaka kinevet

könnyű kis mellei

szárítkoznak a szélben

bordapadlón

táncol a szeretőm szive

ALIG

önérzetesek a megalázottságban

nagylelkűek a vereségben

puhacsontúak a gyávaságban

szivacsosak a szerelemben

finnyásak a koldulásban

terebélyesek a türelemben

félszegek a mordulásban

PERSZE

megalázottak is a megalázottságban

vesztesek is a vereségben

megalkuvók is a megalkuvásban

keresők is a keresésben

SZINTE

mégis belehalnak

formátlan levegő

egyforma reggel

nagyon kell figyelni

észrevétlen a változás

valaki elment

hiánya ellenőrizhetetlen

léte is az volt

szőkésbarna vonatok előtt

vakon piruló párok

hűsítő automata-ta-ta

gépfegyverek lövik őket

jönni-menni

hontalan utazó

seprik a betont

sok por gyűlt ide

hamvaholt piszka

szürkének a szürke

lesz  –  mi lesz

vala –

                           kint

                           részegek

                           veszekednek

                            bent

                            20 celsius fok melegben

                            a szőnyegen ülök

                             írok

                             vonatzakatolás

                             ablak     ajtó

                             zárak

                             mindenütt

minden parton a víz

                             ha végetérni egyszer

beléfúlva egy arc emlékezetébe

                            pórusai kialudt kráterek

szája életlen nyesőolló

                            a vén harmonikás meghalt

rozsdamentes hangszerébe temették

                           minden víz taraja

kakaskodó hullám-kukurikú

                           a legkeskenyebb tengerszoroson

nem fér át fogyókúrázó szerelmünk sem

                           két karom evezőjével hajtom az időt

lábam bús cövek

                           szívem a bóját lebegtetve

lehorgonyoztam benned

                          gólyalábakon áll a lét

                              te csak vársz és vár a szél

                              van időm még szólhatok

                              kecses fácskák zúgnak ott

                              mint a világ kezdetén

                              ahol állsz vagy állok én

                              szélbe szél beszél