leng az időben

                          hat verssor

                          darukötélen

                          roppant súly

                          véletlen-vétlen

                          gyilkosul

Meleg és párás gondolatok

Elárulták, hogy itt az éj. 

Magához vont és befogadott:

Illata, mint a friss kenyér.

Halálra űzött vadja voltam

A nappaloknak, és a fény

Kitagadottja, száműzötte.

Voltam az áldozat, ki fél.

Orgyilkos napnál édesebbnek

Érzem az alkonyt és az éjt;

Ölébe vonja lázas arcom

S szememre teszi hűs kezét.

lombok szeretkezése

díszíti pőre halottaimat

csatakos a föld

kibuggyanó életerejüktől

folyton-zsugorodó

látomásokban élek

még mindig nem tanultam meg beszélni

beteg a kor

beteg vagyok

az iszonyat kesztűiben ujjaim

megbicsaklanak

hangom kiengesztelődik a sziklafallal

amiről visszaverődni kényszerül

de nem követhetem halálunkat

a halálba