Nokturno
Jan 19
fal tövében koldus ül
kalapjába hold repül
horpadt arca pléhedény
felzörög ha földet ér
belseje mint víz kidűl
éhes – addig míg kihűl
Eldöntendő
Jan 19
Az út hosszabb a kelleténél.
Én persze nem tudom kiszámítani mennyivel.
Mérnököknek való feladat ez véleményem szerint akik mentesek
a lírai túlzásoktól.
Az idő is kurtább a kelleténél.
Az idő emellett személyiséggel bír.
Felfigyeltem milyen haragtartó és fösvény ha megorrol valakire.
Például a sürgetést rosszul tűri.
De bőszíti a leggyengédebb marasztalás is.
Nyájas viszont a hízelgőkkel akik e célra mindig a
legalkalmasabb időt választják.
Velem egyelőre úgy bánik mintha észre sem venne.
A szép továbbá szebb a kelleténél.
Elvágyódást kelt elragadtatás helyett és néha úgy fáj
mint csecsemőnek a születés.
Kényszerít arra hogy bevalljam méltatlanságom.
Aki látott valaha zsenge őzarany mezőket bizonyosan
szenved velem.
Bár én hogy kínomat fokozzam a ligeti bódékat ugyanúgy
tökéletesnek találom a cifra bizsukkal.
Apámmal gyakran ettünk főtt kolbászt mustárral arrafelé.
Azok a séták és viták a filozófiáról különösen szépek voltak.
Akkoriban a tökéletességet a gallérom hajtókáján viseltem.
Végül az elégedetlenség elégedettebb a kelleténél.
Aki túléli a csalódásait tisztességtelen bár így természetes
a józan emberi felfogás szerint.
El kell döntenem és most hogy beletörődhetek-e mindezekbe.
Bárhogy döntök senki nem tartja számon.
Mert a magány szintén több a kelleténél.
Da capo al fine
Jan 19
kopog a kövek alatt
észre ne vedd
veri az ablakokat
a hétfő a kedd
csigák és pókok nyomán
szerda döcög
lengeti kék ökörnyál
a csütörtököt
körkörös év közepén
árvalányhaj
jó volt jövőre miként
jó lesz tavaly
sokasul sorsomban a
pénteki böjt
a tegnap tegnapja ma
tegnapelőtt
szombatok porzóiról
gyűlik a méz
színtelen színre tolul
íztelen íz
őszöreg vasárnap ad
kutyatejet
kopog a kövek alatt
a hétfő a kedd
Nyugodtan
Jan 19
akkorra mindent tudni fogsz
fölöslegesen nem locsogsz
akkorra mindent tudni fogsz
de akárhogy sietsz késve érsz
nagy idő mire észre térsz
de akárhogy sietsz késve érsz
egyszer még láthatsz ott leszek
hol nem rágnak mohó termeszek
egyszer még láthatsz ott leszek
köszönj rám akkor jónapot
hogy aztán mindig jól aludj
köszönj rám akkor jónapot
Read More
átlényegülés
Jan 19
halottaskocsi-éjszaka
emlékeidet szorítod
vagy éppen félrenézel
kibontakozol egy ölelésből
szürke lesz ki ne tudná
szürke lesz föléd hajol
hajadba túr egyetlen kezével
és kiejted szádból a levegőt
Recent Comments