karomban a kévék

                                                          szememben a magok

                                                          hajamban a füvek

                                                          ölemben a titok

                                                          karomból a kévék

                                                          szememből a magok

                                                          hajamból a füvek

                                                          ölemből a titok

                                                    futottam fekete fa fölé

                                                    lelkendező lombokon

                                                    hajnalonta hajladoztam

                                                    széllel szemben szitkozódtam

                                                    kint károm

                                                    bent bánom

                                                    tilali tilala tilárom

                                                    zuhantam zavaros zöld zugon

                                                    ember egyedül ennyi

                                                    homályt homorít homlokom

                                                    semmikor sehova senki

                                                    kint karom

                                                    bent barom

                                                    tilali tilala tilalom

                                                              lent a lant

                                                              a lét alatt

                                                              tente lantom tente

                                                              leng a lég

                                                              lejt a rét

                                                              rejtve rajta kedve

                                                              lent a rét

                                                              leng a lant

                                                              pengi bongja zengi

                                                              – nyár után

                                                              tél ítél

                                                              jó halál

                                                              kellenél

                                                              hold alá

                                                              lelkem vinni tenni

                                                              nőjek én

                                                              föld egén

                                                              mint a fű

                                                              mint a fény

                                                              fájdalomban égve –

                                                              égi máglya mélye

vadludak húznak délre

kérlelő nádasok sípját fújja a szél

fehér kócsag sárguló csőre csukva

gólyák hallgatóznak: a moszatban

csörrennek-e kufár halak ezüstpénz-pikkelyei

a halász elköti parttól az ősz ladikját

Nap-evezőkből nádirigókat költ

varsa-szivébe a bú beakadt

uszonyos felhők kerülgetik a tavat

ahová az elhagyott nyár belefúlt