válladon dúdol az eső-madár

sarkadat fedi puha fű saruja

az újhold körülér derekadon

karod a fénylő ölel-e még

s állad hegyén a kis gödörben

nevet-e rám a szerelem

szerves életemből ez marad.

egy darab papír.

az isten már intézkedett

hogy töröljenek a nyilvántartásból.

verseim ágyékkötőjében

megdermedek

jégtiszta szerelme előtt.

fogai közt

jelenbeli valószínűségem

tépett virágai.

nem jut eszembe rím.

me (-gs) zül. et te: m.

vir.ág lett-e? m!

vi.rágva gyok

el(h)er VADok.

as Ir (←FIN)-csi

p=is-is. pinc? si.

s ZÁR a.m.m ék (e.)

s ZEN “t” A; Bé;… K; (e.)

kis bermudában drapp csizmában

hosszúujjú pulóverben járt rendszerint

amin agyonhasznált mellénykét viselt

aranypöttyök tűztek a szeméből

aranyból volt a szeme is

mozgása félszeg meg-megtorpanó

arca komoly mint a felnőttet figyelő gyermeké

mély mosolyától felizzik az arca

annak akire mosolyog

ruhájának erdei fűszaga vette körül

apró finom kezein

az ujjak mindig szétálltak kicsit

mint a margaréta szirmai

kapcsolatokat keresett

élet és halál nincs maga

sem büntetés sem irgalom

a hajnal eltévedt lova

néz keresztül a vállamon

éjjel vitték a karácsonyt

fehérköpenyes tél-doktorok

emelték hordágyra – alapja kereszt-

font karú ikerfenyő –

keservesen

teste arctól viasz-szín ujj-gyertya-hegyéig

újságpapírral fedett

mint a végzettel utcán ismerkedő

friss halottaké

szélszerte jöttek a szegények

(gyomra mindnek úgy korog

ahogy béget a bárány)

ólmeleg odvaik

                           odahagyva

a szájzugból kilakoltatott sírást

szemük hasadt sebeit

távolság feszítette

(az előkelő messzeség kezében

utak széthúzott legyezői)

fölöttük szélben menetelő madarak

már csak játékból mentőautókáztak a dombok

midőn

a krisztus-homlokú ablak

mögött szögezüst fényben

a kisded ELSŐ SEGÉLY-kiáltása

a fáradt királyok asztalán

drága tálakon hűlt a hó