Emlék
Mar 07
Mar 07
Feb 17
Feb 01
ebben a szobában már vagy tizenötször voltam
egy asszony szobája az egyszerűség kedvéért barátnőmnek nevezem
állítólag itt minden bútordarabnak története van
lehet nem tudom
én csak a befőttesüvegben csalinkázó halak históriáját ismerem
azokat én hoztam van egy hete hogy végigcipeltem őket a városon
idegenek voltak aznap vettem őket a boltban vígan cikáztak
különböző mintázatú ívelt testeikkel papagájkalitkák és
aranyhörcsögketrecek közé beékelt akváriumaikban
hát ide jutottatok a vizük átengedi az udvarra nyíló ablakok
zsugorított négyszögeit
sötétszürkén rózsaszínen helyenként feketén három másnapra
megdöglött belőlük a maradék elégedetten pompázik
túlrikítva a szanaszét pöttyentett virágokat
cherry brandyt iszogatok az ágyon ülök
nyugtalan vagyok egész nap tegnap is az
voltam ez a heti programom
barátaimat tárcsázgattam még egy félórája is lebattyogva
a közértbe ahol semmi keresnivalóm nem volt de azért
ha már ott vagyok vettem egy vajat és kísérőnek a brandyt a barátaim közül
senkit nem találtam otthon úgy búgott a telefon mint
a lélekharang dögrováson vagyok persze ez is hozzátartozik
a sztorihoz hogy utálom ezt a szó-parazitát mégis szimbiózisban
élünk böffen egyet az ég igaz is eshetne már ó azok
a vihar előtti csöndek hűvösödések a fel-
ravatalozott táj túlélem ezt a napot is túl fogom élni
nem ez lesz elveszejtésem napja mozart -moll miséje gyöngyözik mantegna
talpas krisztusára gondolok amiről k. annyit beszélt de már nem
akar emlékezni rá mióta
semmióta belül tudom az árulást pedig
talán csak az van hogy a szögek helye begyógyult tenyerén
tetanuszoltás vérmérgezés nélkül kérdezte hol vagy a BON-BON-
BAN válaszoltam valóban ott voltam te nem csapsz be senkit mondta
p. a hosszúszempillájú megszállottságod univerzális de kérem
egy szót sem értek az egészből tessék hozzám
magyarul beszélni nézd ez a kezem mondta
valaki tökrészegen érzed a testem melegét
hallgattam még egyszer szólt és forró tenyerét a karomra tette
szél izgatta a függönyt a másik szobában örökkévalóság
simogassátok végig a hajam őszül a szőnyeg
itt bordó vagy meggypiros inkább egyenletes
fekete mintával több ezer költöző fecske jött ide
nyarat csinálni ezer meg ezer fecske magányosan párosan
szőnyegbe szőve hozzák a nyarat a.-nak aki barátnőm tud szőnyeget
szőni maga is azt a fekete-fehérmintásat a falon ő csinálta mikor
várandós volt a mintában benne van bartók pentatóniája ebbe
a mintába az is belefér ettől a nőtől kitelik bartók pentatóniájának
szőnyegesítése csak jönne már bár
jönne már egy emberi lény akinek ölébe hajthatom fejem
ahogy cs. hajtotta ölembe szakállas részeg kobakját – nála
a két jelző elválaszthatatlanul összefügg szakállas és részeg egyidejűleg
igazán termékeny kapcsolódás –
ő viszont a módszert h. filmrendezőtől tanulta két delírium
tremens között mikor nem vonult be éppen ideggyógyász barátja
b.-falui intézetébe ahol a temetőben sírkőszívű kreol nőket puhít
maxiszoknyában voltam mikor ez történt a kékfestő ruhámban
de azért azt hiszem elvörösödhettem mert rámnézett és
visszahúzódott szinte kellemetlenül kijózanodva milyen jó
hogy csöngettetek mondta később mikor egészségügyi szemlét mentünk
tartani náluk milyen jó volt
hallani ezt a hangot talán ha nem csöngettek egy másik hangot
füleltem volna valahonnan belülről kongatott gongot amire elő kellene
vennem a borotvát hogy átvágjam a torkom egyik fülemtől a
másikig menj a francba szólt a haverja menj a francba megyek
máris milyen jó hogy jöttél szar vagy menj a francba milyen
jó “édes herceg ne hagyj el hisz engem hagynak élni” majd
megjelenik valahol ez a sor mint minden titok valaki kifecsegi
megerőszakolja fajtalankodik vele titkok szépséges titkaink tiktakolnak
az órák nem ér véget a mondat laokoon kígyója méregfoga a tollam
amibe apám vesz kis színes tollbetéteket apa aki szódás egy zseb-
kendőnyi üzlethelyiségben húsvétkor egyszer elhozzák neki a nap pingolt
tojását egy évben egyszer mit számít ehhez az űrrepülés a
holdraszállás az élveszületettek statisztikájának folytonos
javulása ebben a sötétben megvakult a lelke ott lakott nagyanyám is
aki kocsismód tudott káromkodni azzal riogatta a halált ami már el-
kapta botja végét de ő csak megcsapta kedvenc átkozódása fütykösével
és a rontás nagy suhogással elrepült a hatodik agyvérzés után
belepték a legyek nem volt ereje elhajtani őket nagymamának
nem volt ereje hozzá feküdt nyögdécselt “drága jóanyám milyen szép
az arca” az eszméletlen öregasszony halálos ágyán elpirult velem
szemben a falon m. s. mester vizitációjának részlete erzsébet
amint kezet csókolni mária elé járul ez a lakás érthető nem kell
misztifikálni ismételgeti a. ez a lakás egyszerű nem hiányzik belőle
semmi én hiányzok már itt vagyok távollétemmel tüntetek a tárgyak
felvonulásán leesett a messzike sírt fel g. ötéves kislánya mikor
kedvenc babája eltörött a mellem gömbölyű a hasam kerek kívülről
tudom a sancta maria mater dei-t halálom óráját is megválaszthatom
hová mész messzike jó neked meglocsoltam a virágokat adtam friss vizet
a halaknak nem gondoltam régi szerelmemre csentecsa a hegyeken átbukó
ahogy szegény karinthy gábor írta csentecsa “azért jöttem hogy egyszer
lássalak” láttalak félek a harmadik emelet korlátján áthajolva írok az
udvar telehordva renováláshoz szükséges építőanyagokkal nem kellenek
a kútmély udvarok ember kell hús-vér szerencsétlen szerencsés az elvetélt
élet helyett a világ szülőszoba hiába vajúdnék nem valaki ide hazajön
ma holnap holnapután én átölelem megölelem ez
a testem melege mondom érezd
Read More
Recent Comments