Jelenek Könyve 1.

Mar 23

                                             1. 
 
ezerkilencszáznyolcvannyolc december másodika
idegesnyakú villamos ágál
derékonkapom a reggelt megtáncoltatom
vörhenyes ír szettereid nyomán belihegsz a kertbe
blattolunk pár taktust az íratlan jelenből
nézd a japánbirsen még van virág mondom
de már csak ma és gondolatban
megindulunk
hé Kisfiam hé Gina ne olyan gyorsan táltos kutyák
a rendőrkabátkék ég szigorított pillantása percenként iagzoltat
drótkerítések és deszkapalánkok közti hasadékban
nesztelenül átléped az érinthetőség bársony határát
szemedben távoli kép kicsinyített mása
villan válladon a világ
üveg mögött meztelen asszony áll
kezei váltogatva töltik egyik pohárból a másikba 
habos ívben a gőzölgő tejet
így hűti párás teste előtt
szemeddel gyógyítom szemem hogy szememmel gyógyíthassalak
a két szabad állat nyomán csizmák visszhangzó dörrenése
a város álommal kibélelt medvebarlang
édeni érzék-razzia
hahó vadászok fussunk ébredést
a fagy szétlőtt arca helyén nevetőmaszk
lakhatatlan teremtés tükörképtöredéke
hallgatsz
a kutyák mancsa vászonnadrágod és kapucnis kabátod
sárosra ölelgeti barátságtalan angyal
a rőt haj alatt olvasmányos szemed
magától nyílik meg az utolsó lapon 
       
                                    
Read More

Marcipán-sirató

Feb 04

 

téli szél csapong

testvérem bundád fölött 

hóvirág fakad

 

borostyánszemű

álruhás kicsi társam

otthonod álmom 

 

fejemhez simulsz

és ettől újra két test

egy lélek vagyunk

Read More

ÁRNYCSAPÁS

Dec 31

Oidipus király nem létezett.
Név több közül, balzsamozott.
A közelség közvetettségében győzhetetlenül.
Hetvenkétéves lettem én.
Nem sajt-(ó)-hiba, kanniBALIsta macskám belső kisegere.
Minden agyban ugyanaz a ló jár
kör
eb     be
rök
És az ifjak, liliomaikkal.
Pauvre Oedipe, je t’ai aimé.
Aranyfüggöny szablyamintával konfekcióbútorok mögött.
Mandragóragyökérformájú sárgarépaszál.
Minden EGY: ez KÉT szó.
Férfi a Párisi utcában, lapockacsontarcú fekete kócsag.
Verset írok a verstelennek.
VE(R)SEeLégtelenségexitus előtt.
Nem. Non. No. Niente.
Jedocs: la creatura bella bianco vestita.
Fájdalmas kötelezettség az el-nem…=.
Állampolgárságfosztott kiutasítottan (sz)el(l)emi világrészekből.
Warte nur balde? 
Ugyan!
Nem te vársz, halálod téged.
Másulatlan, bár nem ismered.
Arcod jégesőkútjainak éj-tejútrendszere.
Hiába tagADOD magad, százszor és százszor százszorozódsz, rilkei Szépség.
Galuppi Baldassaro?
Elégtelen utca 1.?
K é r d   é s   azaz egybeírva KÉRDÉS a talál-nak.
Rózsám kinyíltál, virágozz zengő fájdalomban.
Rosa Rhytmica.
SzabAD szabadság ADOMány.
Lillian C. Merrill,USA, California.
MarskráTEREK TÉRképe tőle falamon HAGYOMány.
Tireisias a hős.
Egyiké vakság tudása, másikát tudása megvakítja.
AHOL A KEZDET, OTT AZ ÉG.
Szójátékok Händel-vízizenéjének harmata fedetlen fejünkre hull.
Fede(ze)tlen fej(ezet)ünkre esküszünk, esküszünk, hogy barokk tovább nem!
Májusfa, aranyar érő májusi eső, aránymetszéspont, mérteni középarAny.
Golder Gott.
Hölderlin, sisakos képed szobám eleven testén igazságdaganat.
Mőtondatok, mútehén, pardon, Monsieur Joyce!
Herakleitos-álmaimban (f)élek, méginkább külön világba távolodva tőletek.
Te(l)hetetlen testvéreim.
Álmokat ÉRTELMEZŐ zodiákus-SZÓTÁR: Rák, Skorpió, Mér(l)eg…
Ori(G)on Magyarország: hazám huzatos háza.
Janus Pannoniusé, Csokonaié, Berzsenyié, Radnótié.
bali brigittáé.
Tompa kardheg a szürkület; pÁLMAgyík.
 Regenerálódó VÉGtagok.
Porszívóm pihen – munkanélküli nem-örök álmát hosszan alÚssza.
Sebesfutású folyók: energiától vagy félelemtől?
Fáj dalom.
Ez önismétlés, vagy nem ön-, hanem “ÖN”-? – ki tudja, kié?!
HUNGARY 2020 december 31.
Fertőtlenített-oltott csütörtök, KORONAékszer. 
Illat elillan, múlt idevillan: BUÉK!
…alunni! …hogy mi álmok jőnek…, ez visszadöbbent …
LélegzetVÉTel a halál.
Egyetlen út a sok közül.
Szabadrúgás hattyú kérdőjelek partvonaláról.
Sötétedik.
Nem leljük az elmaradt állomást, pedig a sinek felől vakító Napba néző
Mezeycsokor: (N)Éva.
Kősziklán emelt EGYházunkból ön-telt víz fakad.
KÖZel ^látás tümpanon.
Habosított TúróKrémek körmére ég a termék.
Megvetemedett vattafagylaltok fülébe suttogsz hé, komám?
Teremőr-oszlopcsarnokok periPATETIKUS udvaribolondja: szélcsengő csörgősipkád!
Mert hazudni fogunk mindahányan s az évek szállnak mint a tercek.
Kvint-ESSENTIA.
Elmegyek és megkeresem. Kinn a mezőn.
Kinn az erdőben, a tenger fövenyes partján.
An der Sen.
Borisz Hrisztov “Goszpogy” – rengeteg erdőben egyetlen rövidéletű fácska.
Nyár van? Melyik?
 
Read More

IKON

Nov 24

 
                                      — be nem mérhető távolságokban
ahogy világítótorony a tenger redőiből
tornyok búbján fennakadó sötét
és közben persze mindenütt bűnözés politikai gyilkosságok
                                      — a nyugalmas Nap egyenletes lépteivel
a párok ezalatt szarvakat növesztenek az éj-bikára
zsúfoltak a villamosok a szeretetházak és a vigaszok menhelyei
                                       — világoskékbe burkolózva
de a fehérek harca a feketék ellen és viszont megöblösíti
az emésztőgödrök torkát
késnek a hajnal felmentőcsapatai
                                       — arcuk lámpását nem oltja szél ki
az ágyúk még töltve a rakétáknak egy gombnyomás kell
hold ül füstölgő szemek romjain
azonban máris gyártani kezdik az azbeszt irathalmazokat
a tűzálló hivatalnokokkal együtt
                                       — egymással összeérő testük
láttál gyerekkoromból képet ugye milyen szép voltam akkor
mit vártok egy embertől akinek átlagéletkora hatvan év idővel
kihullatja fogát haját és egyenként összes szerveit
hogy higgyen a forradalomban vagy bármiben
                                       — három hatalmas himalája
ha egyszer nincs kohézió csak bankok börtönök áruházat metrók
hangversenytermek menzák
meg aztán rabok koldusok papok orvosok államférfiak vályogvetők
szelídzüllésű kuplerája
bűvész cilinderedben van-e galamb
                                        — zengő lábnyomuk békehimnusz
szabtatok-e zászlókból ruhát hogy a fázók ne fázzanak
saját húsotokból főztetek-e levest a világ minden nyomorultjának
eső mossa-e festékét arcotoknak simítja-e hajatok hamis bodrait
meghirdettétek-e az éhezők hitét mert övék az örök igazság
                                        — mennek az apa a fiú az asszony szerelmes-
szoros ölelésben
 
 
Read More

Szextáns

Nov 24

 
hogy elhatározták nekivágnak a kiskörútnak belváros-iránt
antikváriumokban kutakodni még nem ok a versre
az elindulásra – és ha úgy vesszük – egyszermind
érvényesságben bármikor felülírható egy agresszív
elnemindulással ahogy az meg is történik esetenként
a járdákon a korábban tapasztalt szennyeződések az eszme-
szennyezettség is nagyjából változatlan
kalóriadús holtszezon
a járműveken szupra(na)tur(al)ista petting forgalom-
irányítók tudatküszöbe alól felcsap a lábszag
haránt izzadó combtövek cuppogása
nonstop-péntek rögzített kameraállásból az “objektív” 
és “dialóg” stúdiók által hitele/sült idézhetetlen (:
odázhatatlan) háttérhalandzsával ami persze nem hétköznapilaP
értendő (vagyishát hétköznapilaG: magátólértendő)
az utcai beszélgetések ontogenezisének rádiuszában
árnyékát érinti sarkahegyével B.B.
mandulavágású kirakatok rézsútnapsütése
G.A. lazacrózsaszín szemhéját idézi “zsávolynadrágos
pillebozótban” mintegy turrha eburnea flagelláns
tintanyalóknak flash back egy megtörténtté TETT
(← “kezdetben VOLT”…!) cselekvésutánzatról
nagyvárosi pentaton dübörgés a váratlan 
képzettársítások menthetetlen gőgje pornográf
angyali üdvözlet evakuáció praecox a paradicsomból
igétlen lelkesültség
a helyszinek felidézhetők könnyűszerrel az “útvonal”
nyomon követhető G.A. hajósi-sváb gondolatMENETE
nyesettvállú menetelése szintén a τέλος mégsem
a lélek illata versben de mi az illat vagy mi a vers
A LÉLek aztán meg végképp cogitus interruptus hogy
mondjak valami erudíciósat egymásra meredő villamos-
ablakok xeroxgépsorán sokszorozódik a látvány 
szorzótáblatökély autisztikus görbe
hogy B.B. és G.A. elindultak együtt a sugárúton
a levegő kimonóselymébe hímzett napsárkányminta mentén
ez idáig csupán magas fekvésben kitartandó feltevés
(parlando ritartando) tértivevényes gesztusok
saját pontos másukká hamisultan
anélkül hogy tapodtat is lépnénk előre történetünk 
anti(k)hősei végzetük elnehezült szívét szavakká
szárnyasítva mindamellett elindultanak akkor
a lantos meglehetősen tárgyilagos tónusa hang-
súlytalanul lappad szintegyenessé kijelentve a tényt
egyszeri kórussá fokozott “MENJETEK MENJETEK MENJETEK”-
együgyűséggel  a tét tömpe nyugalmat szít a transz-
formációk nonfiguratív tömbje felől
G.A. nincs egyedül vélhetnénk B.B. ugyancsak nincs
egyedül ilyeténképpen A.B.B.G. = B.G.A.B. a séma
ölelkezőrímek nélkül is világos a parouszia
jelentésmódosulása volna bár ennyire lexikon-érett
(nem Foxi-Marximalista ex-ikonokra gondol a szerző
ugyebár Mister Mixer és önifjú Nausea Lanata
közcsömörünk hű sáfárai maguk is végzett klasszIGA-
ZOOLógusok “JÁROM az utam” éneklik indulójukat a
Marseillaise ütemére bankITTAK-avagy bankETTEKen
/a háttérben puha basszus/)
G.A. B.B. oldalán kutyagol hangerősítőre vadászva merev nyakkal
(ti)tokba zárt automatafigyelme műszaki bizományik előtt “katt”
a varjúprofilból kipattan verssorok légifolyosójától üdén
meredek pincelejáró fölött BORKOSTOLÓ felirat a lerészegedett
ékezet koslökő vurstli-svunggalzökken az ütközőhöz
falikút daimona pisszeg a kovácsoltvaskapun át 
ennyiért jöttek volna úttalan utakon? Beethoven Esz-dúr zongora-
versenye közben ezért a majdaniságért kötötte föl magát
G.A. nagyapja? kéteS SorSeSély
egy másik KELLékszereplő /MELLÉKesen szellemi (fali)kútFŐ
Janös-nek hívja Kisú “kedves holland testvére” Cor
akinek leveleiből nazális bú szivárog/
Jenő tehát a kutyabecsináltat ásóra ügyeskedve
 majd a kerítésen keresztül ívelten gaz közé penderítve
azt szokta mondani “én szárnyat adok a szarnak”
ami teljesen igaz át│vitt (ld.: kerítésen) és nem-
átvitt értelemben egyarÁnT mert lehet hogy ez a
bizonyos szar ha megmaradunk e drasztikus el-
nevezésnél “a végzet elnehezült szíve” “mint olyan” mindegyikünké
és akkor már az van hogy a tehetetlenség kér eget (Ikarosz-
ujja közt ártatlan TOLLkinövések az írás legreggelebbjén) ez itt
egy végtelenített vers ∞ bármeddig írható szemfrissítőnek a(z író-)
g(ép)-btűk hangyaháborúja kínálkozik (köz)bevetésre    g ƃ g
ahogy B.B. és G.A. is mindössze közbevet(t)ettek  ebbe    ƃ g ƃ
a hétközi közlöködésbe papírravetett mozdulataik 
ezüstsötétre oxidálódó látszatélet(e látszaté LETT-e
— TETTeTETT okoskodás)  apálykor ideig-
lenesen földdé csontosodott állag-
teremtő napvilágiság de addig
(figyelem: kö/vetkezik a fordulatosnak tűnhető lenge át-
tűnés) addig egy zárójel zérója kitelt    ()   azután hogy a kép
kikelt valahonnan a tengerlényszapora múltból magához
igazítva G.A.+B.B. idegzetének örökölt vértezetét
sétájuk metszőponteleven kilövellés a közvet(ít)ettség
(SEJT)ELEMéből   a jelen infánsnő-keze béna
the painter’s son-tekintet egy Bach-lemezborító keretében
fogy az út lábuk elől bábukicsik már
fagylaltot nyalogatva ülnek egy lépcsősen magasított
járdabelsőn egymást mesélTEtik mosolyognak mikor G.A.
fehér üzletkosárral kisétál az NDK-Centrum
AUSGANG- táblás lassan csukódó-nyíló súlyos ajtaján
az utcán eszmél tévedésére sután vissazfut
zavara szelíd harmat az orra körül
hogyan csinálják? kérdezi B.B. a tabáni fák tövét
övező esőhűs pázsitkorongok láttán amiknek ősz fűszálait
az este csipkedi máris a Lánchídon mentek át az Erzsében
hídról érnek innenső(-pesti) partot ismét 
leheletükben “bájos hadronok”
vetítővászonüresség
 
 
 
Read More