fogai utcakövek

szeme jelzőlámpa

homloka bérház

haja verébsereg

mosolya villamos

arca poros mint a város

enjoy it as long as

on a savage night of sadness

IS THERE ANYONE OUT THERE

fa: térdig a tóban

fény: látogatóban

áram-horizont vágykisülés

ég – víz folytonos egyesülés

levegőbe írt sirály

nincs aki szelet csinál

partok – mentükön szerveim

fióka-dúlt tojások

gúlába rakott percein

a magam-megadásnak

állj fel galambom szállj el

a szabaduláshoz szárny kell

térdig a tóban

látogatóban

fény hala holtan

Ó, nagy cet, szólj, mi a gond?

Szemed színtelen, mint a salak,

Uszonyod ernyedt, tested lomha –

          Ezt kérdezték a kishalak.

Nehéz a sorsom, bajtársaim,

Az élők húsa íztelen,

A vízbe vájó friss vért is

          Szomorú szívvel ízlelem.

Ó, nagy cet, itt vad korállok

S ezüst kagylók fénylenek,

Ó, nagy cet, lásd, szép a tenger –

          Súgtak a halsihederek.

Mosolygott a cet magában,

De jaj, a szív majd-eláll!

S már nem róhatta az ostobákat,

          Mert utólérte a hal-halál.

                                                   tetszik látni a korlát

már évek óta igérgetik az illetékesek hogy jövőre megjavítják

                                                   ő itt állt

soha nem szokott erre hazamenni de akkor egy barátja telefonált hogy sürgősen ugorjon föl

                                                  nézze milyen piszkos a víz

csak két napja költözött be az új lakó mert a főnöke nem adott előbb szabadnapot a hurcolkodásra

                                                   nagyon sekély patak ez kérem

egy kutya se bírt volna belefulladni ha nincs ez az átkozott felhőszakadás

                                                   elgondolni is szörnyű

a gyerekek nyaralni voltak a nagyanyjuknál a felesége meg a barátnőjénél pletyizett hisz tudja ezek a nők

                                                   pont ilyen emberrel történik baleset

saját házukban laknak van egy kis nyaralójuk kocsi külföldi utazás meg amit akar

                                                   képzelje ha 5 perccel korábban húzzák ki ma él

de mire beúsztak érte végleg elmerült és az erős sodrás már vitte is

                                                   ugyebár erre mondják: a sors keze

a cetlin ez állt:               

                                                “mert minden viszonylagos”